Megtörténhetett volna? Reflexiók a Terápia című filmsorozat egy epizódjához

A Terápia című filmsorozat magyar változata élénk érdeklődést váltott ki a laikus és szakmai közönség soraiban egyaránt, már a vetítést megelőzően is. A sorozat első évadjának befejezése után válaszolhatunk arra a kérdésre, jogos volt-e a várakozás. Elgondolkodhatunk azon, mit tapasztal a szakember, aki maga is pszichoanalitikus terapeuta, egy olyan terápiás ülés ábrázolásakor, amely szórakoztatásra és nem ismeretterjesztésre törekszik? Hitelesen és szakszerűen lehet-e filmes eszközökkel megmutatni, mi történik egy több ülésből álló terápiás folyamat során? Egyáltalán, hitelesnek és szakszerűnek kell-e lennie egy ilyen filmsorozatnak? A válaszom az, hogy igen. Ha nem az, szándéka ellenére kínál hibás mintát terapeuták sorának és taszító élményt azoknak a nem szakember nézőknek, akik éppen terápiában részesülnek, vagy akik még soha nem voltak hasonló helyzetben. Annak érdekében, hogy megkíséreljek válaszolni ezekre a dilemmákra, egyetlen epizódot választottam elemzés tárgyául, a filmbeli terapeuta és egykori szupervízora első találkozását. A kiválasztott ülés műfajával, a pszichoanalitikus beszélgetés vezetésének erre az epizódra jellemző szakszerűségével kapcsolatos gondolataimat osztom meg az olvasóval.