A tapintatlanság megjelenése az átmeneti térben

W. Bion egy sajátos konstelláció, az arrogancia, a tolakodó kíváncsiság és látszólagos butaság együttjárását figyelte meg borderline paciensek pszichotikus epizódjai során. Ezekben az esetekben az arroganciát – amely az érzések és a percepció birodalmában megmutatkozó szűklátókörűségből ered –, a tárgy rosszindulatú eltörlése és embertelen alakokkal való helyettesítése kíséri, így a személy empátia és bűntudat nélküli rosszindulata irányulhat felé. A kapcsolatban megjelenő tolakodó kíváncsiság nem fejez ki valódi vágyat mások megértésére, sőt paradox módon inkább megfosztja őket emberi mivoltuktól. A látszólagos butaság masszív projekciós tendencia következménye, melynek eredményeképpen a személy képtelen új ismeretek internalizációjára. Paranoid szemszögén új ismeretek hatására sem tud változtatni, és mérhetetlenül meglepődik, ha ellenséges megnyilvánulásait mások valóban annak veszik. Az arrogancia, a tolakodó kíváncsiság és a látszatbutaság együtt teret ad az esztelen meggyőződés, az omnipotencia és az intellektuális önelégültség klinikai képének. A tanulmány W. Bion, D.W.Winnicott és Sheldon Bach elméleti megközelítése alapján egy súlyos nárcisztikus páciens pszichoanalízisének részletein keresztül mutatja be a fenti triász megjelenésének és kezelésének jellegzetességeit, különös tekintettel a winnicotti átmeneti tér szerepére.