Kölcsönös egymásra hatásban. Legújabb elméletek a gyerekterápiában

Absztrakt: 

A cikk az elmúlt évtizedek terápiáról és ezen belül a gyerekterápiáról vallott pszichoanalitikus gondolkodás változásairól ad számot. Miközben a mindennapokban a változás
sokszor észrevétlen, visszatekintve meghökkentő, hogy a ma vallott terápiás elvek mennyire különböznek a 30 évvel ezelőttiektől. A hetvenes évek elején a terapeuta semlegessége, a
gyerek kívánságainak valós ki nem elégítése, a játék szimbolikus tartalmainak maximális figyelemmel kísérése és olvasni tudása alapkövetelmény volt. Ha pedig a terápia valamiért félresiklott, inkább gondoltunk súlyos patológiára, vagy a terapeuta felkészületlenségére, mint a terápiás kapcsolatban rejlő nehézségre. Mára a terápiás kapcsolatot tekintjük a terápia legfontosabb hatótényezőjének, amelyet – a korábbi elképzelésekkel szemben – kölcsönösnek tekintünk. Azt valljuk, hogy a gyerek tudattalan csatornákon épp
úgy hat ránk, ahogyan mi rá, és ha elakadunk problémáinak megértésében, az nem feltétlenül a gyerek, vagy a mi hibánk, hanem a kapcsolatban létrejött nehézség, ami akadályozhat minket a megértésben. Ez a szemlélet, ami a múltról erősen a jelen pillanata felé irányítja a figyelmet, a csecsemőkutatásokból ered, amelyek feltárták, hogy a csecsemő az anyával való kölcsönös kapcsolaton keresztül tanulja meg a világ értelmezését.
Cikkemben néhány esetpéldával a fent vázolt út végig követésére és a mai legújabb elméletek bemutatására invitálom az olvasókat.

A teljes tanulmány csak előfizetők számára olvasható! Az előfizetéshez regisztráció és bejelentkezés szükséges. Bejelentkezés után elő lehet fizetni azonnal online Paypal számláról vagy az alábbi megrendelőlap kitöltésével, átutalással. Utóbbi esetben meg kell várni, hogy az adminisztrátorunk aktiválja az előfizetést és csak utána lehet, bejelentkezés után olvasni az online tartalmakat. Az adminisztrátorral közvetlenül ide kattintva vehető fel a kapcsolat.