Introjektív folyamatok a filmbefogadásban
A film és pszichoanalízis közötti korreszpondenciák keresésének egyik kitüntetett területe a filmbefogadás kutatása, a nézőben zajló lelki folyamatok pszihodinamikus vizsgálata. Tanulmányunkban Alferd Hitchcock (1958) Szédülés című filmjének általunk végzett befogadás-vizsgálatát mutatjuk be, amelyben célunk a nézői élmény introjektív tartalmainak azonosítása. Megközelítésmódunk elméleti alapját a filmelmélet pszihoanalitikus irányzata, a Screen-paradigma jelenti, amely kiemelten foglalkozik a film nézőre gyakorolt erőteljes hatásával, a film által közvetített mögöttes tartalmak nézői szubjektum konstituálódásban betöltött szerepével. Saját kutatásunkban az irányzat film által determinált helyzetben lévő néző-modelljéből indultunk ki, ugyanakkor attól eltérően a film ideológiai tartalma helyett a film pszichodinamikus motívumainak tulajdonítottunk meghatározó szerepet. A film pszichodinamikus motívumainak hatását a nézők filmnézés előtti és utáni helyzetben mért pszichés jellemzőinek, tárgykapcsolati mintázatainak az összehasonlításával vizsgáltuk.