A tanulmányban amellett érvelek, hogy a kényszerbetegség mellett – amelynek bizonyos mértékű biológiai meghatározottsága ma már általánosan elfogadott – az enyhébb kény- szeres pszichopatológia és a kényszeres személyiségzavar mögött is állhatnak alkati, organikus tényezők. A neurobiológiai kutatások eredményei segítségével olyan feltételezéseket lehet megfogalmazni, amelyek egyrészt új szempontokat nyújtanak a kényszeres tünetek megértéséhez, de másrészt összecsengenek az eredeti freudi megállapításokkal is, például az elfojtás elégtelen működéséről a kényszerneurózisban. Rövid esetrészletekkel illusztrálva bemutatom, hogy hogyan módosíthatják ezek a szempontok a pszichodinamikáról és a terápiáról vallott felfogásunkat.