A terápiás, illetve az analitikus kompetenciák meghatározása napjaink egyik aktuális kérdése, a téma a levegőben van. A világhálón keresztül hírt kapunk és bekapcsolódhatunk a pszichoterápiás kompetenciák kutatásába az European Association for Psychotherapy (EAP) szervezésében, illetve átfogó kutatás zajlik napjainkban hazai kollégák aktív részvételével az European Psychoanalytical Federation (EPF) által támogatott, a Psychoanalytic Institute for Eastern Europe (PIEE) keretein belül az analitikus kompetenciákkal és képzéssel kapcsolatosan. Amikor nemrégiben elvállatam egy, a címben felvetett témával foglalkozó referátum megtartását a hazai Pszichoanalitikus Egyesület szupervíziós szemináriumán, úgy gondoltam, hogy a rendelkezésre álló friss, nagy érdeklőséssel kísért cikkekről érdemes közös beszélgetést tartani, az értékelési folyamatban jól hasznosítható Tuckett-féle modellt és a kapcsolódó gondolatokat közkinccsé tenni. A közös szakmai beszélgetés gondolatébresztő volt. Ezt szeretném írásommal folytatni, és megnyitni a diszkurzust többek számára is. Témafelvezető esszémben felvetek néhány szempontot és gondolatot az analitikus kompetencia meghatározásával és az átlátható értkelési kritérium-rendszerrel kapcsolatban. Az egyes szerzők álláspontjai mellett saját gondolataimat is ismeretetem, a képzésből nemrégiben kikerültek oldalát kihangosítva. Amellett érvelek, hogy a kompetencia-alapú, átlátható értékelési rendszer a képzésben érintett minden résztvevő, valamint az Egyesület egésze számára előnyös. Az értékelés menetével kapcsolatosan felvetek a szupervízióban történő írásbeli visszajelzés mellett szóló szempontokat. Végül összefoglalóan felvázolom a Tuckett-féle értékelési modellt, mint egyfajta megoldási kísérletet, melyről úgy vélem, a képzési értékelés folyamat számára kifejezetten jól hasznosítható, gondolkodást inspiráló tartalommal és struktúrával bír.