A szerző tanulmányában az álmok pszichoanalitikus értelmezésében Freud Álomfejtése óta történt haladás néhány fontos állomásával és azok technikai következményeivel foglalkozik. Az álom funkcióját illetően már a kezdetektől jelentkeztek a Freudétól elté- rő nézetek, ezek közül sok szempontból tekinthető a mai felfogás előzményének Ferenczi koncepciója az álmok trauma-feloldó szerepéről. Az álom szerepének teoretikus átértéke- lése az érzelmi élmények feldolgozásában, illetve az arra való képtelenségben, elsősorban Bion és Ogden munkásságának eredménye. Az álomfejtésben újabb fontos változást ho- zott az implicit memória szerepének, illetve a mentalizációs képesség kialakulását meg- előző ún. pszichés ekvivalencia szintjén való működésnek a felismerése és használata. Az implicit memória, a nem elfojtott tudattalan felfedezése és használata a pszichoanaliti- kus álomértelmezésben megnyitotta az utat a preszimbolikus, preverbális időszak kapcso- lati élményeihez. A mentalizációs képesség kialakulási és elakadási útjának ismerete szin- tén új dimenziókat nyitott meg az álomértelmezésben. Fonagy szerint a borderline bete- gek álmai a lélek mentalizációs képességének kialakulása előtti élmény-feldolgozási mód- jának maradványait jelenítik meg.
Ezek a felismerések új lehetőségeket nyitottak a súlyos, kora gyerekkori traumák követ- keztében kialakult karakterzavarok, valamint a terápia során regresszív szakaszba jutó betegek álmainak értelmezésére.