A kísértés képi kifejezése a Szent Antal ábrázolás tükrében

A kísértést, Szent Antal kísértésének képzőművészeti ábrázolásával gyűjtött anyagból „kulcsképek” segítségével tekintjük át. A kísértéseket olykor valós jelenetként, máskorvíziók formájában jelenítik meg. A középkori ábrázolások kísértői főként démoni, ördögi alakok. Bosch a rémek mellett már perverz-szexuális elemeket is alkalmaz, fantasztikusan gazdag kombinációkkal. A későbbiekben, s a modern világban a démonikus alakokon kívül főként csábító személyek mutatkoznak, sőt magát a szexuális helyzet valóságát is ábrázolják. Az értelmezésben felhasználtam a dinamikus rajzvizsgálatban nyert tapasztalatokat is. Freud Felicien Rops képéről megállapítja, hogy az a tudományt megelőzve az elfojtott visszatérését is kifejezi. A szerző nagyobb hangsúlyt ad az ambivalenciának, a látszatra „jó”, de lényegében tiltott, vagy ártalmas jelenségekkel szembeni döntési bizonytalanságnak („habozásnak”). A művekben a mimikán kívül a kéztartások is kifejezik a megkísértett lelki állapotát, többek közt a védő-elhárító
mozdulatot, valamint a megkapaszkodást. A közlemény alapjául szolgáló gyűjtemény fele modern: ez arra utal, hogy a legenda a képzőművészetben a mai napig is kedvelt téma. A történet feltehetően nagy lehetőséget ad a művészeknek az önkifejezésre, konfliktusok feldolgozására.