Hamis szelf kifejeződés a hasonmásban és a kísérteties idegenségérzetben

Freud 1919-ben vezette be és kapcsolta össze a kísérteties (Unheimlich) és a hasonmás (Doppelgänger) fogalmát az elfojtott visszatérésével. Más pszichoanalitikus szerzők elméleti megfontolásai és terápiás gyakorlata szerint a nárcisztikus patológia megnyilvánulásaiban is megfigyelhetők ezek a jelenségek. Tanulmányomban – Sheldon Bach megközelítése alapján – amellett fogok érvelni, hogy súlyos nárcisztikus páciensek esetében
az Unheimlich – a kísérteties idegenségérzet – összefügg a szelf folytonosságának hiányával, a hasonmás jelenség pedig a hamis szelfműködés egyik jellegzetes megnyilvánulása. Egy súlyos nárcisztikus páciens pszichoanalíziséből vett részletekkel fogom alátámasztani a hamis szelf, hasonmás és kísérteties idegenségérzet összefüggéseit, és bemutatom, hogy a hamis szelffel folytatott munka hogyan tette lehetővé a hasonmásélmények azonosítását, szelf-reprezentációkká alakítását és ezek integrációját az egyre koherensebbé váló szelfbe. A szelfkoherencia kialakulása egyben a kísérteties idegenségérzettől való fokozatos megszabadulást és a szelffolytonosság élményének átélését eredményezte.