A tanulmányban amellett érvelünk, hogy a borderline személyiségzavar vezető tüneteinek jelentős részét megérthetjük azáltal, ha ezeket egy bizonyos, biológiai alapon meghatározott szociális kognitív adaptáció hibás működése eredményének tekintjük: méghozzá annak a képességünknek, mely által az ember mentális állapotokat tulajdonít a másiknak, annak érdekében, hogy megjósolja és értelmezze a másik viselkedését. Megvizsgáljuk, hogy a korai, kedvezőtlen kötődési interakciók a gondozóval – közte a súlyos elhanyagolás és/vagy verbális és fizikai bántalmazás – bizonyos specifikus fejlődéslélektani hiányosságokhoz, illetve az adaptív elmeolvasó mechanizmusok gátlásához vezetnek, ami pedig maga után vonja, hogy a személy mások mentális állapotait a valóságot torzító módon értelmezi. Újrafogalmazzuk a klasszikus elhárító mechanizmusokat, mint például a
hasítás és a projektív identifkáció, a másokról való mentalizációt szolgáló mechanizmusok torzult működésének fogalmainak felhasználásával.