Interszubjektivitás a pszichoanalitikus/pszichoterápiás szupervízióban
Dolgozatomban összefoglalom azokat a pszichoanalitikus gondolatokat, amelyek a szupervíziót a pszichoterápiához és az analitikus kapcsolathoz hasonlóan az interszubjektív térben zajló találkozásnak tekintik. Ebben a szemléletben a szupervízió legalább három személy tárgykapcsolati mátrixának kereszteződési pontja, áttételi és viszontáttételi mintázatok komplex hálózata. Az interszubjektív fókusz nem korlátozódik az analitikusra vagy a páciensre, hanem megjelenik abban az interszubjektív realitásban is, amely a szupervizor és a szupervideált között jön létre. Így a pszichoanalitikus orientáció nemcsak a szupervízió tartalmában, hanem az egész folyamat természetében kifejeződik. A témával foglalkozó néhány szerző (Ogden, Cwik, Greenberg, Berman, Kernberg, Pegeron) koncepcióinak bemutatásával (pl. parallel folyamatok, „szupervíziós negyedik”,
interaktív mátrix, mundus imaginalis és a páciens „megálmodása” a szupervíziós helyzetben) szemléltetem a szupervízió technikájában és tartalmában ennek következtében javasolt változásokat. Valamennyi feldolgozott tanulmány pszichoanalitikus képzésben lévő jelöltek szupervíziójával foglalkozik, de véleményem szerint a felvetett szempontok és fogalmak az analitikus szemléletben dolgozó pszichoterapeuták szupervíziója során is
hasznosíthatók. Ennek illusztrálására bemutatok egy szupervíziós ülést, amely egy fiatal felnőtt páciens terápiájának szupervíziójából származik.