Pszichoanalitikus kompetenciák – analitikus képzés
A kompetenciák felől nézve az analízist egy kissé elemelkedhetünk a képzés gyakorlatától, a tananyagtól, a vizsgázásoktól. Miközben az analitikus képzés megújuló kritika, viták tárgyává vált, arról kevés adatunk van, hogy a pszichoanalitikus gyakorlatban mire épül az elég jó analitikus működés. Az Európai Pszichoanalitikus Föderáció képzési munkacsoportjának egyik témájaként előbb 2002-2004 között próbavizsgálat során, majd 2008-ban nagyobb, 400 fölötti nemzetközi mintában vizsgáltuk, hogy egy kompetencia-sor tételeit pszichoanalitikusok, analitikus kandidátusok illetve más pszichoterapeuták mennyire tartják (realtíve) alapvetőnek, illetve specifikusnak a pszichoanalízishez; milyen fő faktorokba állnak össze az egyes kompetenciák. Mindkét vizsgálat statisztikailag igen magas megbízhatóságot mutatott, sa két vizsgálatban a megjelenő faktorok is konzisztensek maradtak. A fő vizsgálat a próbavizsgálathoz képest további szempontokra is kiterjedt, így arra, hogyan befolyásolja a kor, nem, gyakorlottság és az analitikus képzés típusa a kompetenciák értékelését; valamint arra, hogy az említett jellemzők hatással vannak-e a képzés egyes elemeinek tulajdonított viszonylagos fontosság megítélésére. A tanulmány első részében a két felmérés legfontosabb eredményeit és azok értelmezési kísérletét mutatjuk be. Ez után a képzés néhány olyan kérdését vizsgáljuk, amelyek a kutatási eredmények tükrében átgondolást igényelnek. Így elsősorban a pszichoterapeutából analitikussá válás folyamatát, a pszichoterápiákkal közös és a specifikusan analitikus hangsúlyú kompetenciák alakulását, a gyakorlat szerepét a kompetenciák megerősödésében, valamint az analitikus kompetenciák szélesebb hasznosíthatóságát.