Álom az agyban és a terápiás kapcsolatban – Az álomértelmezés lehetőségei és korlátai a pszichoanalitikus terápiában

Napjaink idegtudományi és alváskutatásai igazolták Freud és a pszichoanalízis teóriáit az álom funkciójáról, az alvás folyamatosságának védelméről, illetve az álom problémamegoldó szerepéről. Az álmok strukturáltak, azaz nem random módon szerveződnek, és jelentésteli módon kapcsolódnak a tudatos napi történésekhez, a múltbeli emlékekhez és a kapcsolati mintázatokhoz. Bizonyíthatóan tapasztalunk egy erőfeszítés, ahogy az álmodáson keresztül az érzelmi problémákat megoldjuk, ezzel biztosítva a zavartalan alvást, ami a megfelelő adaptáció, hangulat és teljesítmény alapja. Az álomba bevonódik a mélyebb szinten elraktározott érzelmi emlékezet is. Az álommunka elválaszthatatlan a pszichoanalízis munkájától, a terápiás mechanizmusok befolyásolják az álmodásra való képességet. Súlyos mentalizációs deficitekkel küzdő betegeknél a klasszikus technikák ritkán bizonyulnak hatékonynak a látens tartalom kidolgozásában. A szerző megkísérli számba venni az új elméleti kereteket, a terápiás megközelítési lehetőségeket-neuropszichiátriai összefüggéseikkel együtt.