A súlyosabb kapcsolati traumatizációt megélt személyiségzavaros és pszichotikus paciensek gyakorta küszködnek különféle szelférzeteik és az adott kapcsolati helyzethez társuló testi érzeteik észlelésével és megfogalmazásával. A jelenség hátterét értelmezni próbáló neurofiziológiai leírások is kiemelik, hogy a kontextusfüggetlenebb "testi emlékezet" adott esetben kreatívabb formában, egyedibb és komplexebb metaforikában "jut szóhoz". Bevezetőként a metaforára vonatkozó néhány releváns kognitív nyelvészeti megfontolást tárgyalunk, majd klinikai példákon mutatjuk be a metaforika szövegvilágát. A Thalassa Házben végzett akciókutatás keretén belül félig strukturált interjúkat készítettünk nonverbális, dramatikus és verbális terápiás aktivitásokon részt vett paciensekkel. Az interjúk szövegvilágában azonosítottuk az adott terápiás aktivitás világában megszületett, arra utaló és magára a terápiás folyamatra vonatkozó metaforikákat. Ugyanígy , azonosítani próbáltuk a biográfiai interjú és betegségtörténet vonatkozó metaforáit, formatív strukturáit, különös tekintettel a traumatizáció időszakára. Vizsgálódásunk alapján fogalmaztuk meg azt a hipotézisünket, miszerint a traumatizáció megragadható élményvilágát leíró/szervező kognitív struktúra, a maga fogalmi metaforikájával, izomorfiát mutat a reparáció világáról tudattalanul alkotott kognitív struktúra metaforikájával.