A szülés utáni depresszió és a diszharmonikus szoptatás traumaelméleti háttere
A tanulmányban kísérletet teszünk a szülés utáni érzelmi-hangulati zavarok terápiájának tapasztalataiból kiindulva a traumatizált anya és csecsemője közötti diszharmonikus viszony egyes vonásainak megértésére. Ehhez Ferenczi traumaelméletéből indulunk ki, és a kötődéselméleti vizsgálatok eredményeit, valamint Winnicott egyes gondolatait használjuk vezérfonalul. Végiggondoljuk, hogy az anya-csecsemő terápia során miért és hogyan lehet hasznos a csecsemő jelenléte. Órarészletekkel mutatjuk be azt a helyzetet, amiben az anya projekciói elfedik előle a "valódi" csecsemőt, akit meglátni-a csecsemő jelzéseinek "kiemelésével"- a terapeuta segíthet. Végül a megszülető/megszületett csecsemő és a vajúdó nő élményeit foglaljuk egybe és keressük, melyek a trauma megismétlődésének mozzanatai és a belőle való kigyógyulás esetleges lehetőségei.