A szenzualitás útjai
Nádas Péter szerint egyenlőek vagyunk a szenzualitásban. Mit is jelenthet ez, és van-e számunkra mondanivalója? A szerző a szenzuális élmény sorsát vizsgálja, ahogyan és amivé válik a terápiás helyzetben: az érzékelés, az észlelés és a szimbolikus szintek interakcióját.
Az interszubjektív testi élményért több „szakadékon” is át kell kelnie az élményt keresőnek. Az első az érzett és látott test közötti hasadék – belső érzet és kép, testkép közötti különbség. A második a nyelv előtti és utáni világ között feszül. A harmadik pedig a két szubjektum közötti: két ember belső élményvilága átjárhatóságának problémája. Ez a három téma szorosan kapcsolódik ahhoz a párhuzamhoz, amelyet a korai anya-gyerek és
terápiás kapcsolat között vonhatunk a szelf- és tárgyreprezentációk preszimbolikus szerveződése és az interakciók kölcsönös szabályozó természete alapján. A terápiában megélt testi élmény a módszertől és a terapeuta személyes tapasztalataitól is függ. Az a terápiás identitásom és jelenlétem, amit pszichodinamikus mozgás- és táncterapeutaként megélek, befolyásol a pszichoanalitikusan orientált verbális terápiákban is. A testtudati munka során szerzett testi refektivitás képessége lehetőség egy közös testi tér differenciáltabb megtapasztalására a terápiás helyzetben.