A szülőkkel való munka a gyermekpszichoterápia egyik fontos eleme: mivel a gyermek függ szüleitől, terápiájának sikeréhez a szülők együttműködését, támogatását is biztosítani kell. Az analitikusan orientált gyermekpszichoterápia hazai gyakorlatában hagyományosan egyéni terápiát végzünk a gyerekkel, míg a szülőkkel külön konzultációk keretében tartjuk a kapcsolatot. A cikkben amellett érvelek, hogy ezeket a kereteket ki lehet bővíteni oly módon, hogy a gyermek egyéni terápiája és a szülőkonzultációk mellett a szülő(k) és/vagy testvér(ek) is részt vehet(nek) egy-egy terápiás órán. Egy esettel illusztrálom, hogy a szülő (nem tervezett) részvétele a gyerek óráján zavaró betolakodásból adott esetben hogyan válhat hatékony terápiás eszközzé. Az eset fonalán haladva további elméleti és technikai kérdéseket vizsgálok meg.