A pályakezdő Ferenczi hol szomatikus, hol neurológiai osztályokon, majd ideggyógyászati szakrendelésen és idegosztályon dolgozott. Munkavégzése első periódusának részletesebb megismerése segítheti azokat, akik a medicinában határ-terepen dolgoznak. Feltételezésünk szerint azoknak, akik az orvostudomány különböző területeiről szerzik tapasztalataikat, könnyebben sikerülhet az adott határterületen eredményesen dolgozni: az esetleges „nyelvzavar” helyett közös nyelvet, folyamatos együttműködést kialakítani, a szokatlan helyzeteket kezelni, valamint a beteget nem vagy testi-vagy lelki- betegnek, hanem embernek elfogadni és kezelni. Ferenczi gondolata, hogy az érzelmi áttétel nemcsak a pszichiátria területén működik, hanem mindenhol, ahol emberek sajátos kapcsolatba kerülnek egymással, alapvetően fontos, számos következménnyel jár, de mindeddig nem kellően ismert és felhasznált jelenség az onkológiában. Valószínűleg Ferenczi az első, aki a patoneurózisokról szóló munkájában a pszichopatológiai folyamatokat, mint testi megbetegedések vagy sérülések következményeit írja le. Az onkológiai betegek nem lelki betegek, de közülük számosan szenvednek pszichológiai és/vagy pszichiátriai zavaroktól már a rosszindulatú daganatos betegségük megnyilvánulása előtt. Feltehetően ők egy olyan alcsoportot alkotnak, amelynek tagjai alkatilag hajlamosabbak a lelki traumatizációt elszenvedni onkológiai betegségük megállapítása és kezelése folyamán. Különösen a daganatos betegség diagnózisának közlése során bekövetkező lelki traumatizáció érthető meg jobban Ferenczi traumatana alapján. A tanulmány megmutatja, hogy Ferenczi Sándor pszichoanalitikus onkopszichológia úttörőjének tekinthető.