Ingmar Bergman Persona című filmje a pszichoanalízis tükrében
lngmar Bergman 1966-os Persona című filmje mind a pszichoanalitikus szemléletű filmelemzésben, mind a modern film történetében kiemelkedő jelentőségű Bergman alkotása a modern film klasszicizálódásának idejében született, A filmkorszak sajátosságának tekintett önreflexivitás radikális foka mutatkozik meg benne, ami hozzájárul ahhoz, hogy a segítő-páciens kapcsolat ézelmi komplexitása ilyen mély kifejező erővel jelenhessen
meg, Írásom első felében Gabbard (2OO4) pszichoanatitikus filmelemzési kategóriáiba beleillesztve mutatom be Bergman filmjének pszichoanalitikus szemléletű elemzéseit. Röviden utalok ezen módszertani kategóriák művészetelméleti történetére, és ezzel párhuzamosan szeretném bemutatni azt, ahogyan a Persona újabb és újabb interpretációban tükröződnek a pszichoterápiás kapcsolatról és az áttételi viszonyokról vallott gondolatok. Tanulmányom második felében csatlakozom az egymással dialógusban álló értelmezések sorához, bemutatva, hogy a Personában megjelenő preverbális élményvilág filmes rétegeinek felfejtésével az alkotás milyen újabb értelmezési tartományaihoz érhetünk el.