A francia pszichoanalízis poétikus arca. Metaforákba foglalt pszichoanalitikus elméletek

Tanulmányomban a tudomány és a költeszet kölcsönhatását kÍvánom bemutatni, amelynek
eredményeként a metafora intrapszichikus történéseket kifejező eszközként jelent meg francia pszichoanalitikus elméletekben. Tudomány és költészet találkozása a francia pszichoanalízisben három szakaszban követhető nyomon. Az elsőben szürrealista költők és francia pszichtáterek együttműködése valósult meg, a másodikban a szürrealista költészet felől induló
Lacan és a nyelvészek között alakul ki szövetség, a harmadik szakaszban azok az elméletal
kotók jelennek meg, akik Lacan elméIetalkotási modjának, a metaforikus elméletképzésnek a
folytatói. A metaforikus elméletalkotók közül három szező - F. Dolto, D. Anzieu és A. Green - egy-egy, a korai kapcsolatra vonatkozó elméletét úgy ismertetem, hogy eközben megfeleléseket keresek közöttúk és a hazai szakmában ismertebb elméleti paradigmák között. Végül egy
több évvel ezelőtt lezárult analitikus esetem egyes részleteinek elemzésével mutatom be a
metaforikus elméletek alkalmazási lehetőségeit a pszichoanalitikus gyakorlatban.