A tanulmányban Ferenczi Sándor első világháború alatti tevékenységét -katonaorvosi karrierjének alakulását és a háborús neurózisokkal kapcsolatos koncepciójának fejlődését - rekonstruálom, elsősorban a Freud-Ferenczi levelezés alapján. A bécsi Hadtörténelmi Levéltárból származó dokumentumok és más források alapján feltárom a Levelezésben többször említett dr. Gonda Viktor pszichiáter szerepét, aki a maga idejében jól ismert művelője és propagátora volt a háborús neurotikusok tömeges "gyógyítása" céljából az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregeiben széles körben alkalmazott elektromos terápiának. Ferenczi elutasította Gonda módszerét, és ezzel szemben a háború neurotikus sérültjeinek pszichoanalitikus megértését hangsúlyozta. Ez humanizáló alternatívát jelentett a domináns katonai pszichiátriai módszerekkel szemben, amelyeknek fő célja a lelkileg traumatizált katonák "normalizálása", vagyis harckészségük minél gyorsabb helyreállítása volt. A háborús neurózisok pszichoanalitikus felfogása fontos kiinduló pontjává vált az egyéni és kollektív lelki traumákra vonatkozó későbbi elképzeléseknek. Ugyanakkor a pszichoanalitikusok többsége ebben az időszakban nem kérdőjelezte meg a háború katonai és politikai céljait, csupán arra törekedtek, hogy új, hatékonyabb és humánusabb eszközökkel biztosítsák a lelki traumában szenvedők harcra való újbóli alkalmassá tételét. Ez felveti azt a kérdést, hogy valójában kinek az oldalán áll a terapeuta.