A teljesség keresése – szexualitás és aszexualitás a korai tárgykapcsolatokban
A tanulmány a szexuális tárgyválasztás útvesztőinek egy lehetséges háttérdinamikáját vázolja a modern tárgykapcsolat elmélet - elsősorban Rosine J. Perelberg és Christopher Bollas - koncepciói alapján. Az idézett esetrészletek közös sajátossága, hogy a heteroszexuális partnertől elszenvedett, a gyermek iránti vágyra vonatkozó visszautasítást a genitális heteroszexuális élettől való visszahúzódás követi. Olyan, regresszív, pregenitális én-állapotok válnak uralkodóvá, amelyek során - megtartott realitás-kontroll és jól működő én-struktúra mellett - az intim kapcsolatok szintjén a szelf és a tárgy, valamint a maszkulin és a feminin azonosítások konfúziója jelenik meg, lehetetlenné téve az addigi érett genitális késztetések és tárgykapcsolati igények kielégítését. A valódi kapcsolatok szintjén a heteroszexuális partnerben való csalódást, és a vele szemben érzett haragot a saját nemi identitásban és képességekben történő elbizonytalanodás, majd sokszor egy azonos nemű partner választása követi. Mindkét esetben specifikusan jellemző, hogy a szexuális élet, illetve az új partner nemének fontossága tagadva, semlegesítve van. A terápia során az áttételi-viszontáttételi folyamatokban sajátosan jelennek meg a páciens változó én-állapotaival járó problémák: az agresszió mintázata, az azonosítások fluiditása és a regresszív, primitív fantáziákkal együtt járó szorongások. Mindezek kezelésének kérdése kiemelt szempontként jelenik meg a terápiában.