A pszichoanalízis interszubjektív fordulata: a pszichoterápiás kapcsolat új megvilágításban
Az interszubjektivitás a csecsemő megfigyelések és a kötődéskutatások eredményeként született meg, és hozott új fordulatot a kapcsolati pszichológiában valamint az analitikus pszichoterápiákban. Lényege az a felismerés, hogy az ember megszületésétől fogva a tapasztalatok feldolgozásában valamint indulati szabályozásában nincs önmagára utalva, hanem szüntelenül támaszkodhat egy másik elme visszajelzéseire. Ez akötődés megszilárdulásával alakul ki, és olyan közismert jelenségek tartoznak ide, mint az érzelem megosztás (Stem 1985), az érzelem tükrözés (Gergely és Watson 1995) vagy reflektív funkció (Fonagy és Target 1998) koncepciója. Ezek a koncepciók azt is meggyőződéssel állítják, hogy a kapcsolat iránti igényünk azért marad erős, mivel nemcsak a csecsemőkorban, hanem később sem tudnánk a világot értelmezni, lelki fájdalmainkat elviselni egy másik eleme értelmező jelenléte nélkül.