9. Pszichoanalitikus képzés
A pszichoanalitikus képzést az IPA (Nemzetközi Pszichoanalitikus Szövetség) és tagszervezetei szabályozzák. Néhány országban bárki, aki rendelkezik a szükséges készségekkel és tapasztalattal, részt vehet a pszichoanalitikus képzésben, míg más országok gyakorlata leszűkíti ezt a szakértők bizonyos körére, orvosokra, pszichológusokra és szociális munkásokra. Három különböző képzési modell létezik (az eitingoni, a francia és az uruguay-i), de mindegyik megköveteli a jelölt személyes analízisét, az elméleti, technikai és klinikai szemináriumokon való részvételt, valamint a képzésben levő személy munkájának szupervízióját. A pszichoanalitikus képzés átlagosan öttől tíz évig tart, mely a tanulmányok elvégzésével, tagsági felvétellel zárul (további információért ld. az egyesületek honlapját)
10. Pszichoanalitikus kutatás
Freud felfedezte, hogy az emberi elme működését legjobban úgy tanulmányozhatjuk, ha alaposan megfigyeljük kifejeződésének sorozatait, vagyis a gondolatokat, érzéseket, álmokat és fantáziákat, úgy, ahogyan azok egy adott kontextusban felbukkannak. A szabad asszociáció módszere (lásd fent) a pszichoanalitikus kutatás központi eszközének bizonyult. A páciens, aki megengedi az analitikusnak, hogy gondolatainak felbukkanását (a lehető legkevesebb korlátozással) nyomon kövesse, az elme általános működési elveinek egyéni változatát tárja fel. Például azt, ahogyan az impulzusok és vágyak félelmet keltenek, majd az utóbbi elhárításokat generál az előbbiekkel szemben; ahogyan az egyes ember, saját múltjának megoldatlan tudattalan konfliktusai nyomán, egyedi, sajátságos módon észleli a jelent; vagy ahogyan az egyén a biztonság és belső stabilitás alapvető érzésének fenntartása érdekében fantáziáit és érzéseit kezeli. Így válik az egyén elméje működésének megértése gyógyítási eljárássá és ezzel párhozamosan kutatási módszerré is.
A pszichoanalitikus kutatás a fent leírt utat követve seregnyi meglátást fejlesztett ki a mentális funkciókról, melyet a különféle irányzatok és iskolák (ld. fent) öntöttek formába. Ezen kívül a tudományos kutatás az összehasonlító, hosszú távú és követéses vizsgálatok segítségével sikeresen bizonyította a pszichoanalízis és a pszichoanalitikus pszichoterápia hatékonyságát. Tudományos módszerekkel vizsgálták a kezelés különböző elemeit, pl. az intervenciók stílusát, az ülésgyakoriságot, a beteg és az analitikus/terapeuta kapcsolatát, valamint a pszichoanalitikus kezelés különféle lelki betegségekben való alkalmazhatóságát. Ez részben ahhoz vezetett, hogy módosultak a kezelési tervek, részben pedig (néhány helyen) azt eredményezte, hogy elfogadottá vált a pszichoanalitikus kezelés egészségbiztosítási térítése. Emellett nagy számmal folynak az elme és az agy kölcsönkapcsolatát és kölcsönös függését vizsgáló tudományos projektek.
Az IPA úgy támogatja a pszichoanalitikus kutatást, hogy kiképezi analitikusait az alapvető kutatási módszerekre, adatbázisokat hoz létre a kutatási eredmények számára, munka- és vitacsoportokat szervez, pénzdíjat adományoz a különféle klinikai, kísérleti és elméleti témákban születő kutatási javaslatoknak valamint világszerte támogatja az egyetemek és kutatási intézetek kapcsolatát (tovább információ található a Research címszó alatt a honlapon.)