Absztraktfüzet 2021

FENYEGETETTSÉG – KÜLSŐ ÉS BELSŐ VALÓSÁGAINK
A Magyar Pszichoanalitikus Egyesület XXVII. konferenciája, online

2021. október 8-9.

Az elmúlt másfél évben a világjárvány elsöpörte megszokott életvitelünket, biztonságérzetünket és a legkülönbözőbb szorongásokkal árasztott el minket. Félhettünk a betegségtől, szeretteink elvesztésétől, a gazdasági következményektől, szenvedhettünk a bezártságtól, a személyes találkozások hiányától. Nehezebbé vált a hétköznapok működtetése, a generációk kapcsolattartása. Mindeközben a közösségi szinteket is elárasztotta a szorongás, maga után hozva számos aggasztó jelenséget: a társadalmi diskurzus egyre durvább hangvételét, egyes csoportok kirekesztésének szándékát. A járvány csillapodtával fenyegetésként élhetjük meg a klímaváltozást és a kiszámíthatatlan jövőt.
Kérdéssé vált, hogy mi egyáltalán a valóság? Hogyan viszonyul egymáshoz a belső, pszichés realitás és az, amit objektív valóságnak vélünk? Mit kezdünk az érzelmileg megterhelő információkkal? Képesek vagyunk-e egy konzisztens képet kialakítani és fenntartani a külvilágról vagy védekezésképpen letagadjuk, bagatellizáljuk a veszélyt, esetleg áttoljuk valami másra: egy másik személyre vagy egy társadalmi csoportra? Hogyan szabályozzuk a hullámzó mértékű, de állandóan jelenlévő szorongást?
A járvány alatt és miatt kívülálló szakemberből pácienseink sorstársaivá váltunk. A kollúzió elkerülésében segíthetett az az élmény, hogy klienseink személyiségüktől és helyzetüktől függően rendkívül eltérően reagáltak a járványhelyzetre. Az extrém helyzetben még inkább kirajzolódtak a domináns problémák, szorongások és elhárítások. A terápiába hozott lélektani nehézségek mellett a járványhelyzetre adott reakciók, érzések és fantáziák fontos adalékot adtak a páciensek, de önmagunk mélyebb megértéséhez is. A terápia kereteit érintő változások (online tér, maszk viselése) újabb kérdéseket vetettek fel szakmai közösségünkben is. Az analitikus belső szettingjének, analitikus gondolkodásának fenntartása kiemelten fontossá vált, ez tette lehetővé, hogy online formában is felismerjük a tudattalan tárgykapcsolati mintákat, áttételi-viszontáttételi folyamatokat, intrapszichés konfliktusokat. Az online terápiás térben is mély érzelmi kölcsönhatást élhettünk át betegeinkkel, miközben a szeparációs szorongást növelte, a tárgyállandóságot próbára tette a személyes jelenlét hiánya.
A krízis közepette megmutatkozott, melyek a legfontosabb értékeink, emberi és szakmai kapcsolataink, kire és mire tudunk támaszkodni. Megmutatkozott a szakmai kapcsolatok, referencia csoportok fontossága a külső-belső keretek megtartásában. Megjelent a szolidaritás, a segítségnyújtás szándéka is a szakmában.
Tekinthetjük-e a koronavírus járványt kollektív traumának? Hogyan tudjuk elgyászolni valós veszteségeinket és közben megőrizni értékeinket? Hogyan tudunk fejlődni a krízis által? Vajon milyen hosszútávú hatásokkal számolhatunk a pandémia következményeként, változik-e gondolkodásunk a terápiás kapcsolatról, hatótényezőkről vagy akár a képzés elemeiről?
Szeretettel várunk mindenkit, akit érdekel, hogyan látjuk analitikus szemmel a gyorsan változó világot, annak az analitikus párosra, csoportokra gyakorolt hatását. Konferenciánk lehetőséget ad az átélt és megfigyelt lélektani folyamatok mélyebb megértésére és a megterhelő érzések közös tartalmazására.

                                                              Csigó Katalin, Gyomlai Éva, Sinkovics Andrea
                                                         Programbizottság

 

Elnöki köszöntő

Bizonytalanságérzéssel küzdve írom e sorokat ezen a forró júniusi napon. Hiszen csak bízni tudok abban, hogy az a sok munka, melyet egyesületünk az őszi konferencia létrehozásába fektet, a várt eredményt hozza majd. Nem tudhatom, hogy konferenciánkat, melyet – a múlt év törését leszámítva – több, mint negyed százada minden évben sikerrel rendezünk, hagyományos keretek között tarthatjuk-e majd, vagy – miként azt a cím is jelzi – a fenyegetettség nem pusztán belső, hanem külső valóságként is oly erővel nehezedik majd ránk, hogy ismét alternatív utakat kell keresnünk. De bárhogy alakuljon is, abban biztosak lehetünk, hogy a jó szándékkal befektetett munka nem vész kárba, valahol, valamiként, megtérül.
És épp ez a bizonyosság az, melyet a pszichoanalízis, minden tudományos kritika és terápiás bizonytalanság dacára a mai kor emberének nyújtani tud. Hiszen miként is tudnánk bejósolni, hogy az a sokféle kihívás és fenyegetés, melyekről nap mint nap oly mennyiségben és változatosságban értesülünk, miként befolyásolja majd jövőnket? Vagy, analitikusan fogalmazva, mennyire lesz képes az emberiség felnőni feladatához, ahhoz, hogy tartalmazza, és kellő mértékben mentalizálja a tudattalan fantáziák destruktív aspektusaiból származó, a természeti és a társadalmi valóságot immáron globálisan elárasztó tartalmakat? Nem tudhatjuk. Abban azonban bizonyosak lehetünk, hogy a pszichoanalitikus tudás, gondolkodás és gyakorlat ennek a feladatnak egy kulcs elemével – az intrapszichés és interperszonális valóság tudattalan aspektusaival – foglalkozik, és mint ilyen, igaz rá az ókori mondás, hogy bár korántsem övé a munka egésze, de nem is vonhatja ki magát alóla.
Ami pedig a terápiás teret illeti: az új helyzet a médiumok beléptetésével itt is növelte a bizonytalanságot. Ismét tudunk újat tanulni, és – úgy tűnik – a pszichoanalízis specifikuma, a belső lélektani munka és az internalizált szetting jobban a fókuszba kerül.
Tervezett konferenciánk a már megszokott gazdag témafelvetésével kínálja a lehetőséget arra, hogy átélhessük a pszichoanalízis által nyújtott reflexió, és őszinte eszmecsere biztonságát a sok bizonytalanság közepette is.

Hasznos időtöltést kívánok!
Schmelowszky Ágoston

 

PLENÁRIS ELŐADÁS

Klaniczay Gábor

A középkori pestisjárványok társadalmi, vallási és tömeglélektani hatása
Egyetemi tanár; CEU, Department of Medieval Studies

Az 1348-49-es, „Fekete halál” néven emlegetett nagy pestisjárvány, melyben odaveszett Európa lakosságának egyharmada (vagy más becslések szerint több, mint a fele), az európai történelem legnagyobb katasztrófáinak egyike. Érthető, hogy könyvtárnyi szakirodalom foglalkozik azzal, hogyan birkóztak meg a kor – és az utókor – emberei ezzel a traumával. A reakciók maguk is elrettentőek: a pestistől rettegve útra kelt önostorozók (flagellánsok) csapatai, a pestis terjesztésével vádolt zsidók elleni pogromok hulláma, társadalmi villongások, amiket néhány évtizeddel később követ az első nagy középkori parasztfelkelés, a Jacquerie. A védekezés formái – a vesztegzár, a körmenetek, új pestis-szentek kultusza, ruharendeletek – szintén figyelmet érdemelnek: a fenyegetettség helyzetét a hatalmak nem haboztak kihasználni.
Az előadás áttekinti a középkori pestissel foglalkozó történelmi munkák tanulságait.

klanicz@gmail.com

 

ELŐADÁSOK

Bakó Tihamér1 és Zana Katalin2
A trauma realitása – a realitás traumája

1kiképző pszichoanalitikus, pszichoterapeuta; magánrendelés;
2pszichoanalitikus, pszichoterapeuta, PhD; magánrendelés

Jelen előadás aktualitását a COVID időszak, a jelenben közösen megélt traumatikus élmény adja. Előadásunk ugyanakkor nem, vagy nem csupán a COVID időszakról szól: az aktuális történések apropóján a kollektív trauma egyénre kifejtett lélektani hatásairól, és a szubjektum (én) és az interszubjektív közösség (mi) viszonyáról, bonyolult kapcsolatáról, és a pszichés realitás születéséről gondolkodunk. Érdeklődésünk fókuszában az áll, hogy az itt-és-most külső történése hogyan válik belső, szubjektív realitássá.
A külső realitás és az egyéni belső, pszichés realitás között egy harmadik realitást különítünk el: a „mi-realitást”, mely értelmezésünkben interszubjektív konstruktum, szimbolizációs folyamat eredménye: az itt-és-most-ban az egymással kölcsönhatásban lévő individuumok által létrehozott mező „álma”.
Előadásunk, bár döntően elméleti fókuszú, klinikai megfigyeléseinkre épül. Rövid esetvignettákon keresztül vizsgáljuk meg a „mi-realitás” és az „én-realitás” kölcsönös, dinamikus egymásra hatását: azt, hogy a csoport, a „mi” itt-és-most-ban születő, percről percre változó valósága miként színezi, alakítja az „én” realitását; illetve, hogy az „én-realitás” alakulása miként hat vissza a „mi-realitásra”, és hogyan szövi át a jelen – „én-” és „mi-realitását” a múlt (érzelmi) valósága. Majd innen továbblépve vizsgáljuk azt, hogy kollektív trauma hatására hogyan változik, torzul az egyén és a csoport realitás érzékelése, s a trauma emészthetetlen, túlságosan elárasztó valósága miként vezet a realitás, mint pszichés konstruktum sérüléséhez.

zanka697@gmail.com, bakotihamer@gmail.com

 

Bokor László
Pszichoanalízis krízis idején
A külső és belső realitás közötti határ cseppfolyóssá válása fenyegetettség hatására

Kiképző pszichoanalitikus, pszichiáter; MentalPort Pszichoanalitikus Pszichoterápiás Módszertani Intézet

A járvány hullámai kivédhetetlenül hatást gyakoroltak a terápiás folyamatokra. Az első hullám idején váratlanul és gyorsan kellett átállni home office-ra és távterápiára. Az általános fenyegetettség miatti társadalmi szintű krízis megváltoztatta a terápiás kapcsolatokat, felfüggesztette az eredeti terápiás célkitűzéseket. Az átéltek az ott-és-akkor-ban korlátozottan voltak reflektálhatóak. Az akkori élmények közül a jelenből történő visszatekintés során a reflektálás révén egyre több minden alakítható megfogalmazható tapasztalattá. Például lehetővé válik az erőltetettség és kényszerűség miatt kondenzálódott lépések, döntések, beállítódások szétbontása, elemzése.
A járvány jelentős megterhelést jelentett a társadalom széles területén. Az okozott pervazív szorongás kritikus társadalmi folyamatokat indukált, amely korlátozta a terapeuta reflektivitását. E helyzeteknek terapeuta és páciens párhuzamosan volt kitett. A terápiás kapcsolat az erőteljes külső folyamatok hatása alá került és a közös, reális erőteljes élmények mintegy felszippantották a terápiás kapcsolat áttételi és viszontáttételi elemeit.
A hirtelen kialakuló kritikus társadalmi helyzetekben krízisbe kerülhet a terápiás kapcsolat. Valójában maga a terápia sérül. A külső objektív tényezők elfedhetik a terapeuta közvetítői hozzájárulását a trauma terápiás kapcsolaton belüli megjelenéséhez.
Az  előadás kísérletet tesz néhány olyan szempont meghatározására, amelyek elősegíthetik azt a mérlegelést, amely hozzájárulhat a társadalmi krízisek közepette történő pszichoanalitikus munka, a reflektív munkamód megvédéséhez.

laszlo.bokor@mentalport.hu

 

Csizmadia Ráhel Viktória1, Kőváry Zoltán Ernő2
Diverz mesehősök hozzájárulása az inkluzív nemi identitáshoz

1Pszichológia MA hallgató;
2Klinikai szakpszichológus, habil., PhD; ELTE Pszichológiai Intézet

Az elmúlt évben megjelent egy mesekötet, amelyet többen a gyerekekre nézve fenyegetőnek találtak. A Meseország mindenkié hősei számos kisebbséget képviselnek, ám leginkább a szereplők nem-hagyományos (diverz) nemi szerepeit érte kritika. Előadásomban azt vizsgálom, miért fontos a diverz mesehősökkel való korai identifikáció lehetősége minden gyerek számára, függetlenül (alakuló) nemi identitásuktól és tárgyválasztásuktól.
Freud maga is összefüggésbe hozza a folklórt és a pszichoanalízist, méghozzá az álmokon keresztül (lásd pl. Álomfejtés, 1900a). Bettelheim (1989) értelmezésében a mesék szimbolikus nyelvezete révén a tudattalan képes azonosítani a történet bizonyos elemeit, és a belső konfliktusok kifejezésre jutnak. Bettelheim azon a véleményen van, hogy a gyerek és a szereplő közti különbségek nem akadályozzák az azonosulást. Fanon Fekete bőr, fehér maszkok című munkájának (Fanon, 1952) egyik tanulsága, hogy a bőrszínt illető különbségek az azonosulás szempontjából ugyan áthidalhatók, ám ha bizonyos karakterek (a gyarmatokon: a „négerek”) következetesen gonoszként tűnnek fel, mások (a „fehérek”) pedig a megmentő szerepében, az torz önképhez vezethet.
Míg az antillai feketék internalizálják a mesékben megjelenő rasszizmust (Fanon, 1952), feltehető, hogy a hagyományos meséken felnövő gyerekek nemi identitásukat túl merevvé formálják. E feltevést kortárs pszichoanalitikus szerzők támogatják (Barkai, 2017). Hansbury (2018) The Masculine Vaginal című cikkében kifejti elméletét, miszerint mindnyájan rendelkezünk olyan pszichés területtel, amelyben nemi jelentőséggel bíró részeink egymással összeolvadnak. Ez a terület környezetünk tiltásai hatására hozzáférhetetlenné válhat, a lehasadt vágyak pedig zavart módokon juthatnak kifejezésre. A pszichoanalitikus feladata segíteni az integrációt és az inkluzív nemi identitás fejlődését, amelyben a nem-     hagyományos fantáziák nem fenyegetőek a személyiségre nézve. Feltételezem, hogy a szóban forgó mesék hasonló szerepet töltenek be.

rahel.csizmadia@gmail.com

 

Danics Zoltán
Intimitás és kezelése - a pszichoanalízisben és az analitikusan orientált terápiákban

Kiképző pszichoanalitikus, pszichiáter; magánrendelés

Pácienseinkkel gyakran különlegesen közeli kapcsolatunk alakul, mely lehetővé teszi számukra, hogy megosszák velünk legbensőbb, legféltettebb titkaikat, nem csak életük történéseit, emlékeiket, érzéseiket, képzelgéseiket, felismeréseiket, kételyeiket, hanem a terapeutájukkal kapcsolatos indulataikat, fantáziáikat is. Senkivel nem beszélgetnek ennyit és ilyen rendszerességgel életükről, a bennük zajló dolgokról. Senki nem figyel rájuk olyan odaadóan és kitartóan, mint a terapeutájuk. És többnyire mi sem beszélgetünk senki mással ennyit és ilyen mélyen, mint az analizáltjainkkal. Elkerülhetetlenül közel kerülünk és az analitikus munka egyik alapfeltétele a közelség megfelelő kezelése. Közelséget és intimitást tapasztalunk gondolatainkban, indulatainkban és érzelmeinkben. Nem ritkán bizony zsigereinkben, testi érzéseinkben is. Az áttételek és viszontáttételeink lehetőséget adnak, hogy az emberi kapcsolatok minden dimenzióját átélhessük. Benne a közelség egészen intim, sokszor fizikális, erotikus oldalát is átérezzük.
Az intimitás a terápiás kapcsolat, a szövetség kiemelkedő fontosságú összetevője és így a változás egyik immanens tényezője. Ám veszélyeket is rejt magában. Különösen az intimitás erotizált része jelenthet fenyegetést a terápiára, a páciens sorsára, sőt az analitikus szakmai karrierjére is. Miként a tűz, ami meleget ad, de elszabadulva kíméletlen pusztítást is végezhet. A távolság és neutralitás fenntartásával elkerülhetjük ugyan a kontrollálatlan intimitás veszélyeit, ám az intimitás kizárásával vagy túlzott korlátozásával nem jön létre bizalmi, motiváló kapcsolódás terapeuta és analizáltja között, és gyakran kiszikkad, elsorvad a kapcsolat. Nem kérdés tehát, hogy bánnunk kell az intimitással és jól kell bánnunk vele. Ám hogy mi a jó bánás, az nem egykönnyen meghatározható és változik is az idővel. Az előadásban esetrészletek is bemutatásra kerülnek. 

danics13@t-online.hu

 

Deák-Kovács Tímea
A kísérteties COVID-19

Pszichológus, doktorandusz; Elméleti Pszichoanalízis Doktori Program

Sigmund Freud Das Unheimliche (1919) című esszéjének 2019-ben volt esedékes a centenáriuma, éppen akkor, amikor a COVID-19 felütötte a fejét a világban.
Magyarul az "Unheimliche" kifejezés leginkább „kísértetiesként” vonult be a köztudatba Erős Ferenc és Bókay Antal 1998-ban megjelent fordítása nyomán. Ha Dragon (2017) fordítási javaslatait a „kísérteties” alternatíváiként figyelembe vesszük, akkor a „hátborzongató”, „szorongató”, vagy „nyugtalanító idegenség” kifejezések közelebb hozhatnak bennünket a fogalom komplexitásához.
De mi is pontosan az "Unheimliche"? Az évszámokon túl mi ad okot a párhuzamra?
Freud eredetileg azt mondja az immáron 102 éves tanulmányában, hogy „gyakran és könnyen kísérteties lehet az, ha a valóság és a fantázia közötti határok elmosódnak, ha valamivel, amit eddig fantasztikusnak tartottunk ténylegesen szembetaláljuk magunkat” (Freud, 1919/2001).
Ez az élmény a koronavírus miatt bekövetkező bezártság, a hol önkéntes, hol kényszerű karantén-helyzetek kapcsán áthatotta a mindennapjainkat. Amikor kimerészkedtünk az úgynevezett valóságba, addig csak disztópikus filmekből ismerős állapotokkal találtuk szemben magunkat: egymástól távolságot tartó, magányos, maszkos emberek rótták az utcákat. Ha otthon maradtunk, akkor a digitális tér lett az életünk valódi színtere, ahol online konzultáltunk, döntően csak egymás arcát láttuk, a testünk többi része, mintha megszűnt volna létezni, csupán a fantáziánk terméke maradt. Ha pedig ebbe a gépezetbe olyan tényezők is beleszóltak, mint az internet vagy a különböző online platformok technikai problémái és szakadozott képpel vagy hanggal találtuk szemben magunkat, akkor a fantáziánk még erősebb szerepet kapott a digitális találkozók során.
Előadásomban szeretném bemutatni a Freud által leírt „Umheimliche” élmény és a COVID-19 járvány okozta benyomások közötti hasonlóságot.

mind.film.coffee@gmail.com

 

Faluvégi Katalin
Piaget pszichoanalitikus ihletettsége: Freud és a fiatal Piaget

Tanár, egyetemi oktató, doktorandusz; BGE KVIK Német Tanszéki Osztály; PTE Pszichológia Doktori Iskola

Előadásomban szeretném bemutatni, majd egy konkrét példán szemléltetni, milyen hatásokra és tartalommal jelenik meg a pszichoanalitikus színezet az 1920-as évek Piaget-jának gondolkodásában.
Piaget tanulmányai és pályakezdése során három állomáson, és ezeknek megfelelően, eltérő tartalmi hangsúlyokkal találkozott a pszichoanalízissel: Zürichben a „Bughölzli-leágazás” hagyományaival (Bleuler, Jung), Párizsban (s ez kapcsolódik a legtágabban a pszichoanalízishez) Janet elméleteivel, a pszichológia filozófiai hátterével, kísérletezéssel és Freud francia értelmezésével (Delacroix, Simon), Genfben pedig a pszichoanalitikus ihletettségű fejlődéspszichológiával (Claparède, R. de Saussure, Spielrein). Tájékozottsága a pszichoanalízisben átfogó és mély volt, s nem csak az elméletre, hanem a gyakorlatra is kiterjedt: ő is analizált, és őt is analizálták. Ha azonban a tájékozódást röviden akarjuk jellemezni, azt kell kiemelnünk, hogy leginkább a pszichoanalízis eredményeinek a fejlődéslélektanban és a pedagógiában való alkalmazhatósága volt fontos Piaget számára.
A sokféle forrásból táplálkozás mellett és a fiatal kor ellenére is, már ekkor látható, hogy Piaget (1) egységes elméleti keret megalkotására törekszik; (2) orientációs pontja Freud; (3) egész életét végig kísérő érdeklődése a szimbólumalkotás folyamata iránt már ekkorra kialakul. Noha a húszas évek szemléletmódja még nem a genetikus episztemológiáé, elköteleződése világos: az értelem bontakozására épülő fejlődéspszichológiai modellt kíván konstruálni, hasonlóan, ahogyan ezt Freud tette az ösztönlélektant és az érzelmi fejlődést középpontba helyezve.
A három említett szempont és az elköteleződés tartalmi szemléltetésére párhuzamba állítom Piaget-nak az autisztikus, egocentrikus és szocializált gondolkodásról vallott felfogását Freud topográfiai modelljével és gondolataival a fejlődés autisztikus, mágikus és szociális fázisáról.

zdenuka@gmail.com

 

 

Felházi Anett
Az imposztor-szindrómától a horror mesékig
Az énérzet biztonságának elvesztése külső és belső fenyegetettség hatására

Kiképző pszichoanalitikus, pszichoterapeuta; Tér Pszichoterápiás Rendelő

A pandémia általi fenyegetettség sok esetben ráirányította a figyelmet a mélyebb pszichés problémákra. A bénító halálfélelem felerősödése, a pszichés védekező mechanizmusok kudarca olyan páciensek esetében következett be, akik nem képesek a gyászfolyamatokon végigmenni, kerülik a pszichés fájdalmat, nehezen viselik a hiányt és a szeparációt. A bioni koncepció értelmében az anyai tartalmazó funkció hiányosságai miatt az elmében strukturális deficitek jöhetnek létre, pszichoszomatikus betegségek, akár identitásdiffúzió alakulhat ki. Az anyai behatoló és túlterhelő szorongató tartalmak okozta izgatottság nagy része reprezentálatlan marad és szomatikusan rögzül (Mitrami, 1995), ill. az énérzet folyamatos bizonytalanságához vezet. A korai traumatikus tapasztalatok izolált "szoma-pszichotikus" részt alakíthatnak ki a személyiségben (Vaslamatzis, 2012), amely krízishelyzetben aktivizálódhat. Feltételezésem szerint a hipochondriás szorongások az elmébe betörő szoma-pszichotikus részt jelezhetik. Az énérzet integritásának bizonytalansága jellemző az ún. imposztor-szindrómában, amikor a személy énidegennek éli át elért teljesítményét, csalónak érzi önmagát. A túlszorongó anyák a gyermek elméjébe ürítik megterhelő tartalmaikat, melyek, mint szorongató valóság válnak konkréttá számukra. Az intenzív szorongást kiváltó tapasztalatok a gyermekben nem tudatosulnak, a „rossz-énbe” vetülnek, súlyosabb esetben „nem-ént” vagy dissszociatív énrendszert hoznak létre. Az ilyen páciensek lelkileg védtelenek a fizikális külső támadásokkal szemben (COVID). A szimbolikus funkció deficitje, a konkrétizáció, a szomatizációs hajlam miatt nehezen képesek további bizonytalanság elviselésére és hajlamosak a testi-lelki összeomlásra.
Az elméleti bevezetőt és esetvignettákat követően egy hosszabb esetrészletet mutatok be egy imposztor-érzéstől és hipochondriás szorongástól szenvedő páciens terápiás anyagából, valamint kezelési szempontokat és javaslatokat is megfogalmazok.

anett.felhazi@gmail.com

 

Gyomlai Éva
Intrapszichés és interszubjektív valóságunk
Karakterek a narratívában

Pszichoanalitikus, pszichoterapeuta, Dr.; Tér Pszichoterápiás Rendelő

A járvány kikényszerítette online munkamódban kiemelt szerepet kapott a pszichoanalitikus belső kerete, elméleti irányultsága. Analitikus munkamódunk szilárdsága nyújtott biztonságot a vírus fenyegetése és a szetting változása közepette. Képpel, esetleg csak hanggal dolgozva még inkább előtérbe került a páciens narratívája. Hogyan vehetjük észre a manifeszt szöveg mögött húzódó tudattalan tartalmakat?
A narratívában megjelenő karaktereket többféleképpen láthatjuk: valóságos, történeti figuráknak, intrapszichés reprezentációknak és az analitikus páros közt játszódó interszubjektív folyamatok lenyomatainak (Ferro, Forresti, 2008). Az interszubjektív nézőpont arra is lehetőséget nyújt számunkra, hogy letapogassuk, milyen módon hatott egy-egy értelmezésünk, hogyan él meg minket a páciens éppen. Véleményem szerint mindhárom perspektívát hasznos fejben tartanunk.
Ferro (2005) arról ír, hogy a szabad asszociáció lehetővé teszi az érzések narratívába olvadását. Vagyis a karakter nem csak belső tárgy, hanem a mezőben megjelenő érzések hologramja is lehet. Civitarese (2013) érzékletesen mutatja be, hogyan testesítik meg az akár a filmekből, akár a hétköznapi életből vett karakterek a páciens lehasított érzéseit, viszonyulásait és az analitikus páros között játszódó érzelmi folyamatokat. Ha felismerjük, mit jelenítenek meg ezek a „szereplők”, máris a tudattalanból felbukkanó lényegre láthatunk rá.
Ogden (1983) tárgykapcsolat elmélete a belső tárgyakat nem csak intrapszichés reprezentációként, hanem a páciens énrészeiként írja le. A belső tárgyakat, mint karaktereket színpadra képzelve könnyen adódik a szereposztás és a szerepcsere gondolata is. Ez a szemlélet érthetővé teszi, hogyan tud a páciens tudattalanul ugyanolyan „rossz tárgy” lenni, mint amitől a szereposztás túloldalán szenved. Esetleg állandóan üldözőkbe kell kihelyeznie saját agresszív részeit, beszorítva ezzel az analitikust egy szupportív szerepbe.
Előadásomban esetillusztrációkkal kísérve járom körbe a karakterek különböző koncepcióit.

eva.gyomlai@gmail.com

 

Hansjürgens Anna Mária
A megemésztetlen szavak

Pszichoanalitikus, pszichoterapeuta; magánpraxis

Vajon miért könnyebb néha nem az anyanyelvünkön megosztani érzelmileg megterhelő tapasztalatainkat? Milyen hatása van az analitikus terápiában az idegen, azaz nem anyanyelv használatának?
Gyakran tapasztalom amikor idegen nyelven dolgozom, hogy a pacienseim számára másképp, leginkább hamarabb sikerül nehéz, gyakran szégyenteljes emlékeikről, érzéseikről beszélniük.
Ez előfordulhat akkor, amikor ők az anyanyelvükön és én egy, általam felnőttként elsajátított nyelven beszélek, de olyankor is, amikor egy harmadik, mindkettőnk számára idegen nyelven folyik a terápia. Ez a megfigyelés ismerős volt a számomra saját, nem terápiás, privát élményeimből is.
Évek óta foglalkoztat, hogy vajon a közösen beszélt nyelv - mely legfontosabb eszköze a munkánknak - hogyan működik a terápiás kapcsolatban. Különösen fontossá válik ez akkor, amikor a nyelv nem igazán képes szimbolikus funkcióját betölteni és használata jobban hasonlít a korai, szimbiotikus kapcsolódásra, amikor a táplálásnak kitüntetett szerepe van.
Előadásomban arra teszek kísérletet, hogy bemutassam, hogyan járul hozzá a közösen beszélt nyelv a terápiában az én és a tárgyak differenciálódásához és a gyógyuláshoz.
Úgy gondolom, hogy a többnyelvűség, illetve a több nyelv használata, különösen a korai sérülések, traumatikus élmények átdolgozásában lehet speciális, az elviselhetetlennek tűnő szorongás és indulatok szabályozásának hatékony eszköze. A hosszú pszichoanalitikus terápia korrektív lehetőséget nyújt egy új, jobban szimbolizált nyelv használatára.
Előadásomban többek között támaszkodom Amati Mehler, Argentieri, Canestri elméleti munkáira, valamint Sofie Oksanen finn írónő regényeire.

anna.maria.hansjuergens@gmail.com

 

Kőszeg Sára
„Megértük a világvégét” – COVID betegek álmainak gyűjtése

Pszichoterapeuta; magánrendelés

2020 márciusában a világjárvány elérte Magyarországot is, napok leforgása alatt kellett egy új helyzethez adaptálódnunk a munkában és a mindennapi életben. Harvardi kutatók a járvány kitörésével elkezdtek álmokat gyűjteni (D. Barrett, 2020), és azt találták, hogy az álmokban fokozottan jelenik meg a szociális izoláció, a félelem az ismeretlentől, a fenyegetettség.
Számos más vizsgálat is több rémálmot és negatív érzést talált a pandémiás álmokban.
A traumatikus események intenzívebb álmodást hoznak létre (Hartmann 2010). A pandémia sok szempontból tekinthető traumatikus eseménynek: kontrollvesztés és fokozott veszteségek jellemzik.
Érdeklődésemet az keltette fel, hogy megtudjam, megváltoznak-e és ha igen, hogyan a COVID betegek álmai? Az indíttatás személyes volt, én is átestem a betegségen, és álmaim megváltoztak. Vizsgálatomban a szociális média segítségével COVID pozitív embereket kértem, osszák meg álmaikat velem, melyeket – természetesen az álmodók engedélyével – publikáltam egy nyilvános oldalon. 91 álom gyűlt össze. Az álmok értelmezéséhez többféle álomelméletet tanulmányoztam, különösen hasznosnak találtam Kohut (1977) szelf-állapot álom fogalmát. Freuddal ellentétben Kohut nem az álom tudattalan tartalmának feltárására törekszik, hanem értelmezésében az álom maga azt mutatja, ahogyan a szelf küzd a szétesés ellen és kísérletet tesz arra, hogy feldolgozza a szelfet fenyegető potenciális veszélyt (Havron, 2019).
Álom-részleteket is bemutató előadásomban elemzem az álmok tartalmait, majd ezekből kísérlek meg következtetéseket levonni.

suri.koszeg@gmail.com

 

Kőváry Zoltán
Szorongás és identitás.
Egzisztencialista hatások Erik Erikson pszichológiai koncepcióiban és azok tanulságai korunk egzisztenciális szorongásai tükrében

Klinikai szakpszichológus, habil., PhD, egzisztenciális szemléletű tanácsadó (SFTR); ELTE Pszichológiai Intézet, magánrendelés

A COVID-járvány az egzisztenciális szorongások (halálszorongás, az izolációtól és az értelmetlenségtől való szorongás) felerősödését eredményezte, ami szoros összefüggésben áll azzal, hogy a járvány okozta pszichológiai krízis a személyiség integrációját biztosító én- és szociális identitások fenntartását lehetetlenítette el. Erik Erikson, az identitás egyik legnagyobb teoretikusa, aki gyakorló analitikus is volt, rámutatott arra, hogy az identitás kialakítása és fenntartása akkor lehetetlenül el, ha olyan szorongások uralkodnak el az egyénben és a társadalomban, mint az újtól való félelem, az értelmet adó ideológiák meggyengülése által előidézett szimbolikus veszélyekhez kapcsolódó szorongás, és a „spirituális jelentést nélkülöző egzisztenciális szakadék” (Erikson, 1991/1975, 404.o.) megnyílása okozta rémület. A COVID-járvány, de már az azt megelőző időszak traumatizáló eseményei és jelenségei is (ökológiai katasztrófa, migrációs válság, nemzetközi terrorizmus) olyan lélektani hatást gyakoroltak mind egyéni, mind társadalmi szinten, ami ismét  ráirányította a szakemberek figyelmét az egzisztenciális szemlélet fontosságára mind a jelenségek értelmezésében mind a terápiás munkában. Kevesen tudják, hogy Erikson munkásságában lényegi egzisztencialista filozófiai hatások mutathatóak ki, elsősorban Sören Kierkegaard befolyásának következtében, de az egzisztencialista aspektusok ezen túlmenően is jelen vannak elképzeléseiben.
Az előadás az Erikson munkásságában jelentős, de kevéssé közismert egzisztencialista hatások bemutatására irányul, folyamatosan reflektálva ennek tanulságai mentén a COVID-járvány lélektani következményeire.

kovary.zoltan@gmail.com

 

Pénzes István
Jazz online – variációk a rabság témáira

Pszichoanalitikus jelölt, pszichoterapeuta, PhD.; Bajcsy Kórház, magánrendelés

Az előadás egy pszichoterápiás folyamaton keresztül szeretné bemutatni az online tér és a zene találkozását. A fizikai távolság, a COVID általi fenyegetettség és a páciens autisztikus szerveződése egyszerre volt jelen abban a pszichoterápiás folyamatban, melynek eseményei a megosztásra szánt tapasztalatokat jelentették számomra. A külső körülmények korlátozó ereje, a kölcsönös rabság adott volt az online szetting miatt. Ezt fokozta az autisztikus kapcsolati működés, ami a kívülrekedtség érzését adta mindkettőnk számára.
A zene a kortárs pszichoanalízisben gyakori vendég: metafora, és valóságos esemény egyben, a művészetterápiás szemlélet szerint az egyik megjelenési formája az analitikus mezőnek (Grier, Kennedy, Markman). A jazz eredetileg a rabság zenéje. A rabszolgáké egy idegen világban. A szomorúságé, a sírásé, de a vígaszé és a reményé is egyszerre. A menekülés lehetőségét kínálja a belső világba. Az önkifejezés váratlanul felfedezett szabadsága hatja át. A terápia során, amikor az érzelmekről való beszélgetés akadozni kezdett, felvetettem a szívesen zongorázó, az online terápiás órán pianínója mellett üldögélő páciensnek, játssza el, ahogy érzi magát. A terápiás órákon a zene vette át az önkifejezés szerepét. A zene, a jazz lett a nyelvünk. Az online terápia korlátaival és az autisztikus karakter belső rabságával szemben már nem éreztem magam tehetetlennek. A zene és a zenélés az alkotás és a játék lehetőségeit hozta be az analitikusan orientált helyzetbe. Ezáltal segítette megerősíteni az online terápia nehezen megragadható potenciális terét (Winnicott).
A zenei hangok burkot (Anzieu) képeztek körülöttünk, ezáltal a regresszió biztonságos helyet kapott, a nyitott online térben keletkezett egy zártabb terület, ahová csak kettőnknek volt bejárása (mint egy pszichoterápiás rendelő). A távolság, a bezártság nem állhatta útját a közös élménynek, az alkotásnak. Az áttétel feszültsége áthatotta páciensem zenei választásait, a terápiás folyamat dinamikáját tükrözte, hogy mikor és mit játszott. A viszontáttétel is új távlatokat kapott a páciens zongorajátékát hallgatva. Ahogy a jazz annak idején ki tudta cselezni a társadalmi berendezkedést, úgy most a világjárvány és az online kapcsolat korlátain is átáramlott, életet hozott a terápiás kapcsolatba.

penzeslaszloistvan@gmail.com
 


Schmelowszky Ágoston
Belépni a kapun: kafkai elemek a pszichoanalízisben

Kiképző pszichoanalitikus, pszichoterapeuta, habil., PhD; ELTE PPK Pszichológiai Intézet

A pszichoanalízis olvasatában a művészeti alkotások fontos lelki tartalmakat fejeznek ki. Ezért, pszichoanalitikusként, nemcsak elemezzük őket, hanem tanulunk is belőlük. Franz Kafka A törvény kapujában című novellája sok tanulsággal szolgál a pszichoanalitikus olvasó számára. A novella egyes mozzanatai (a vidékről jött ember, az őr, a fal, a kapu), az analitikus folyamat egyes részeinek szimbólumaként is értelmezhetőek.
Előadásomban Kafka novellájának egyes mozzanatait a pszichoanalitikus metapszichológia és technikaelmélet metaforájaként értelmezem. Elméletekkel és hozzájuk kapcsolódó esetrészletekkel illusztrálom, miként válik a pszichoanalitikus szükségképpen "kapuőrré", és felvetem a kérdést, min múlik, hogy a páciens végül "be tud-e lépni" a kapun.
Az előadás utolsó része kultúrtörténeti kitekintés. Bion alapján úgy fogalmazhatunk, hogy a mítosz a kultúra álma. Felvethető, hogy Kafka írásainak ereje abban rejlik, hogy az író az európai kultúra egyik ősi forrásából, a zsidó misztikából merített. A novella misztikus gyökereit kutatva fogalmazok meg gondolatokat a pszichoanalitikus tapasztalat és a misztikus útkeresés kapcsolatáról.

schmelowszky.agoston@ppk.elte.hu

 

Székely Zsófia
Szülés COVID idején – pszichoanalitikus megfontolások

Pszichológus, alkalmazott egészségszakpszichológus jelölt, PhD., egyetemi adj.; ELTE Tanácsadás és Iskolapszichológia Tanszék

A világméretű pandémia egyik elsődleges védekezési eszköze a távolságtartás, mely a várandós (majd szülő) nők életét jelentősen befolyásolja. A várandósság és szülés, mint normatív krízis önmagában próbára teheti a leendő anya szerepváltozáshoz történő alkalmazkodását, s a pandémia miatt bevezetett intézkedések megnehezíthetik ezt a folyamatot, fokozott stresszhez vezethetnek, hiszen az izoláció drasztikusan csökkentette a személyes érintkezések számát.
2021 tavaszán végzett kvalitatív kutatásunk (Dr. Székely Zsófia, Maklári Eszter Ágnes, Dr. Kaló Zsuzsa) célja annak az élményvilágnak a feltérképezése volt, amelyet azok az anyák tapasztalnak, akik a COVID-19 járvány alatt hoztak világra gyermeket. Célunk a várandósságuk történetének feltárása, társas kapcsolataik feltérképezése, a társas támogatás formáinak, a vírushelyzethez történő alkalmazkodásnak (várandósság és szülésélmény megélése), megküzdési módoknak és érzelmeknek a megismerése volt. Az eredmények szerint a társas támasztól való megfosztottság élménye számos formában és mélységben szervezte át a szülés élményét is. Jelen előadáshoz a felmerülő témák közül kiemelem a fizikai kontaktus hiánya köré szerveződött tapasztalatokat: az anyák többek között elhagyatottságról, a fájdalom felerősödéséről, szégyenről és szorongásról számoltak be. A járványhelyzet szélsőségessége rávilágított az egészségügyben egyébként is tapasztalható visszásságokra: az ellátás kiszámíthatatlansága, elérhetetlensége, a nők reproduktív jogainak sérülése. Nem csak személyes, hanem rendszerszintű magárahagyottságot tapasztaltak a nők, ugyanakkor az is kitűnt, hogy tulajdonképpen a természetes folyamatok nem igényelnek feltétlenül intézményes egészégügyi ellátást. Élesebben megmutatkozott tehát a szülés egészségügyi ellátásának felesleges medikalizációja.
A kutatás második lépésében az apák szülés körüli élményeivel foglalkozunk - a konferencia időpontjában már várhatóak előzetes eredmények a kutatási interjúkból.
Kvalitatív kutatásunk elméleti kontextusa egyrészt fenomenológiai, másrészt pszichoanalitikus alapokon nyugszik. A szubjektív tapasztalás eredeti rétegét keressük, így jutunk el a fenomenológiai és pszichoanalitikus paradigma találkozási felületéhez (Vermes 2012). Mindkét irányzat az élmények eredeti, reflektálatlan tartományát szeretné elérni, azaz olyan tapasztalásokat kutat, melyek minden értelmezés mögött eredendően léteznek. A krízishelyzet méginkább kiélesítette közösen megélt (megélhető) „jelen pillanataink” jelentőségét. Korábban már tárgyaltuk a szülés és a pszichoterápiás szcéna párhuzamosságait, különösen Ferenczi nyelvzavar-elméletével, illetve Winnicott átmeneti tér fogalmával foglalkozva (Székely, 2016). Jelen előadásban megkísérlem továbbgondolni ezen párhuzamos folyamatok összefüggésrendszereit. Bár a pszichoanalitikus (pszichoterápiás) térben a testi folyamatok jelentős része, így a fizikai kontaktus is szimbolikus formában jelenik meg, a szülés/születés fenomenológiai tapasztalatának elemzése tartogat számunkra „pszichoterápiás tanulságokat”. Vajon mennyiben segít megérteni a szülés terében létrejövő segítő kapcsolat dinamikáját Bion tartalmazó-tartalmazott, illetve szigma-tér koncepciója? További szempontokat adhat Bálint Mihály integratív szemlélete a szomatikus és a pszichés tünetek viszonyával kapcsolatban (1957, Csabai, 2010). Végezetül kitérek Lisa Baraitser pszichoanalitikus anyasággal kapcsolatos gondolataira: „Az anyaság a jelen idő könyörtelensége. A reflektív tér eltörlődik. Ez a múlhatatlan és végtelen jelen minden árnyaltságot, meghatározatlanságot, ismeretlent elmos a gondolkodásban. Nem arról van szó, hogy az anyák már képtelenek gondolkodni. Arról van szó, hogy más rend szerint – az azonnaliság elve mentén kezdünk el gondolkodni” (Baraitser, 2009, 41.o.).

szekely.zsofia@ppk.elte.hu

 

Szilágyi Júlia
Ellenségből barát? … A világjárvány hatása az Internettel kapcsolatos beállítódásainkra

Pszichoanalitikus, pszichiáter pszichoterapeuta; Alapítvány az Örökbefogadó- és Nevelőszülőkért

Bevezető: Mi történik az emberi pszichében, ha két olyan jelenség találkozik, mint amilyen a világháló és a világjárvány? A két virtuális valóság – emberi psziché kontra világháló – összevetését Freud és Barabási Albert László topográfiai modelljének segítségével lehet megkísérelni.
Cél: Azt kell tehát megvizsgálni, hogy vannak-e az internetnek olyan tulajdonságai, melyek segíthetnek ellensúlyozni a COVID-19 járvány rövid és hosszútávú hatásait.
Módszer: A Világháló a virtuális valóság – „egy számítógépes környezet által létrehozott mesterséges világ” (Wikipédia) – része, melynek nincsen tömege, sem kiterjedése. Az időbeliség sem vonatkozik rá, „benne” az egyidejűség uralkodik.
Már a második internet-generáció nő fel úgy, hogy az internet közvetlenül befolyásolja lelki fejlődésüket, személyiségük alakulását. Philip Zimbardo rendszerének bemutatásával ismertetjük ezeket a hatásokat.
A „digitális bennszülött” nemzedékek már 4-5 évesen megismerkednek a mobil eszközökkel, és ennek következtében éretlen személyiséggel nőnek bele az online világba, a virtuális valóságba, egy olyan életkorban, amikor védekező mechanizmusaik még kialakulatlanok. Piaget fejlődési fázisokról szóló elmélete segít meghatározni azt, hogy a korai internet-használat mely pontokon avatkozik bele a lelki fejlődésbe.
A „megosztott figyelmi tanulás” a hagyományos tanulási folyamatok mélyreható átalakulásához vezet, melyek kimutatható strukturális változásokat indukálnak az agyban (dr. John Hutton nyomán). Módosul a fogalmi gondolkodás kialakulásának folyamata, gyengül és korban kitolódik az absztrakciós képesség és a mentalizáció is lelassul, amint azt Fónagy és Target kutatásaiból ismerjük. Az eredmény a korai struktúrák fennmaradása a kamaszkorig és azon is túl: az infantilis nárcizmus tovább élese, a korai elhárító mechanizmusok kamaszkori felerősödése.
A fentiekhez adódik hozzá a világjárvány valamennyi negatív hatása: az egzisztenciális és halálfélelem, a bezártság és izoláció okozta szorongás és feszültség.
Eredmények: Látszatra tehát a két, életünket meghatározó jelenség felerősíti egymás negatív hatásait. Ezért fontos, hogy az egyiket – a Világhálót – ellenségből szövetségesünkké tegyük a másikkal vívott harcunk során.

szilagyijulia@gmail.com

 

 

Vincze Anna
Negatív áttétel nélkül

Pszichoanalitikus, pszichoterapeuta; magánpraxis

Klinikai tapasztalatom, hogy hosszabb, évekig tartó önismereti terápiában sem következik be mindig a páciens negatív áttételének fázisa. Természetesen sok oka lehet annak, hogy a páciens a terapeutát jónak akarja megtartani.
Két páciensről lesz szó, akiknek az életéből hiányzott a bizalmi kapcsolat, emlékeik szerint érzelmileg távol voltak a szüleiktől. A terápia elején önmagukról és másokról keveset gondolkodtak, a mentalizáló működés nem volt erősségük. Érzelmek megélése helyett ürességet, sokszor unalmat éltek át, addikciókba menekültek. Önmagukkal kapcsolatban bizonytalan, ellentmondásos, szélsőséges érzések voltak jellemzőek.
Előadásomban azt a jelenséget állítom középpontba, amikor a terápia legfontosabb folyamata a páciens addigi töredezett szelfjének, és főként negatív önértékelésének megváltozása. Ennek, a még törékeny szelfnek a hordozója a páciens számára jó darabig maga a terapeuta. Véleményem szerint sok esetben a terapeuta ezen odaítélt, hordozó, tartalmazó funkciója miatt nem jöhet létre a negatív áttétel. Tehát ebben az esetben, a terápia ezen szakaszában ez nem hiány, hanem következménye annak, hogy a páciensnek szüksége van arra, hogy képes legyen a terapeutát pozitívan, mint szelftárgyat érzékelni. A bizalomteli légkörben lehetséges a kibontakozás, a terápiás változás.
Ahhoz, hogy a szelf elmaradt fejlődése megtörténhessen, a szokásosnál aktívabb részvétel szükséges. Szükséges, hogy a terapeuta képes legyen a páciensről számára addig ismeretlen összefüggéseket feltárni és beépíteni a közös terápiás nyelvükbe, narratívába, másrészt a terápia pozitív hangulatával érzékeltetni a fejlődés lehetőségét is, ami az addigi reménytelenségből kiutat, perspektívát jelent. Ahogy Kohut leírja, ezekben az esetekben a terapeuta nem jelenik meg önálló személyként, hanem a páciens idealizáló áttételének szelftárgya. Az idealizáló áttétel gyerekkori hiány esetén nem föltétlen előző tapasztalatok újraéledéséből, hanem a terapeutának a pácienst tartalmazó, tükröző funkciójából származik.

vannahu@gmail.com

 

MŰHELYEK

 

Bérdi Márk1, Csáky-Pallavicini Zsófia2, Garami Vera3, Kégler-Sipos Ágnes4, Lackó Zsuzsa5, Schmelowszky-Forgách Anna6, Szemán Dénes7, Szőke Katalin8
Az "elég jó" tanulmány nyomában: a Lélekelemzés folyóirat műhelye

1Pszichoterapeuta, PhD; PRO Rendelő
2Pszichoanalitikus jelölt, pszichoterapeuta; Ménesi Pszichoterápiás Rendelő, Murmo Szakpszichológiai és Művészetterápiás Központ
3POT jelölt, klinikai szakpszichológus; Kréné Pszichoterápiás és Pszichoanalitikus Rendelő
4Pszichoanalitikus jelölt, pszichoterapeuta; Kanapé Pszichoterápiás Rendelő
5POT jelölt, pszichoterapeuta; magánpraxis
6Pszichoanalitikus, pszichoterapeuta; Kanapé Pszichoterápiás Rendelő
7POT jelölt, klinikai szakpszichológus; MentalPort Pszichoanalitikus Pszichoterápiás Módszertani Intézet
8Pszichoanalitikus, pszichoterapeuta; Tér Pszichoterápiás Rendelő

A Lélekelemzés folyóiratban az elmúlt 15 év során több mint 330 klinikai esettanulmány, kutatási beszámoló, elméleti tanulmány, interjú, recenzió jelent meg. Folyóirat-szerkesztőként az a legfőbb célunk, hogy a megjelenő írásokat érdeklődve olvassa és szeresse az Olvasó; hogy ihletet merítsen belőlük, inspirálódjon általuk. De mitől lesz "elég jó" egy tanulmány az olvasó számára? Milyen egy figyelemfelkeltő cím, egy tartalmas absztrakt? Mi kell ahhoz, hogy egy 15 oldalas elméleti írás végig fenn tudja tartani az Olvasó figyelmét? Sokszor a szerkezet dönt el mindent: a jól megírt részek átrendezése sokat lendít a logikai érthetőségen. De van, hogy semmi sem segít már a cikken: az Olvasó megunja és félre teszi a legnevesebb szerzők írását is.
A résztvevőknek a műhelyt megelőző napon, e-mailben küldjük el azt a Lélekelemzésben már megjelent tanulmányt, amit majd együtt fogunk „ízekre szedni”. Szerkesztők és olvasók is leszünk egyszerre: megpróbáljuk kitalálni mitől "működik" - vagy éppen "nem működik" - az olvasott cikk. Arra szeretnénk rájönni, hogy mit tart jó tanulmánynak az Olvasó.
A műhellyel és az “elég jó tanulmány” kérdésének körüljárásával az is (alig titkolt) célunk, hogy kedvet csináljunk az olvasóknak a Lélekelemzésben való publikáláshoz.

Műhely, maximális létszám: 25 fő.

berdimark@gmail.com, csakypzs@gmail.com, vera.garami@gmail.com, lackozsuzsa@gmail.com, sipos.a.o@gmail.com, forgachanna@gmail.com, szeman.denes@mentalport.hu, szokatalin@gmail.com

 

Flaskay Gábor
Klinikai szeminárium

Kiképző pszichoanalitikus, magánrendelés

A szemináriumra csak képzésben levőket várnak. A résztvevők száma max. 15 fő.

 

Gárdos Katalin1, Horgász Csaba2, Rózsa Ildikó3, Vincze Anna4
A társadalmi felelősségvállalás dilemmái

1Pszichoterapeuta; Kréné Pszichoterápiás Rendelő;
2Pszichoanalitikus; Rákoskerti Pszichoterápiás Rendelő;
3Pszichoanalitikus jelölt, pszichoterapeuta; MÁS-KÉP BT;
4 Pszichoanalitikus; magánpraxis

...ki szót emelt, az bujhatott”
(Radnóti M.: Töredék)

Van-e társadalmi felelőssége a pszichoterapeutának, az analitikusnak? Ez egyéni, személyes kérdés, a válasz számtalan formában megjelenhet, pl: a csökkentett óradíjban, amit a terapeuta a rászoruló kliensnek ad, vagy a petícióban, amit aláír. A társadalomért vállalt elköteleződést kifejezi önmagában a munka maga is: a terápia értéket közvetít.
Van-e társadalmi felelőssége egy pszichoanalitikus egyesületnek? Az analitikusok és más terapeuták, pszichológusok azért tömörültek egyesületekbe, hogy az általuk választott módszereknek legyen szakmai közege, lehessen azokról tanulni, azokat oktatni, azokról közösen gondolkodni, és nem azért, hogy állást foglaljanak társadalmi kérdésekben. Ugyanakkor minden civil társulás – puszta létével is – befolyást gyakorol a társadalomra, ez tulajdonképpen a dolga is.
Feladatunk-e kiállni az elnyomás ellen? Analitikus érték-e a kiállás? Fontos-e a szolidaritás? És ha fontos, elvárható-e az egyéni szolidaritáson túl a szervezetek egymás iránti kiállása is? Számít-e, hogy az adott ügy szakmailag érinti-e a szervezetet? Számít-e az ügy súlya: ha emberélet múlik rajta, már elvárható a szolidaritás? Hogyan hozhat döntést egy szakmai közösség nem szakmai kérdésekben? Milyen hatása, esetleg veszélye lehet egy szolidáris döntésnek a szervezet egészére, és külön-külön annak tagjaira, vezetőire?
Műhelyünkön ezeknek és ehhez hasonló kérdéseknek megvitatását, valamint fiktív, kiscsoportos helyzetgyakorlatokat tervezünk. Az együttgondolkodás során gazdag tapasztalatokra tehetünk szert azzal kapcsolatban, hogy milyen tényezők befolyásolják egyéni döntéseinket csoporthelyzetben.

Műfaj: műhely, max: 40 fő, képzettségi feltétel: nincs

gardoska@gmail.com; cshorgasz@gmail.com; ildiko0rozsa@gmail.com, vannahu@gmail.com

 

Szajcz Ágnes
Analitikus Csodaországban
A terapeuta identitása az online térben

Kiképző pszichoanalitikus, pszichoterapeuta; PRO Pszichoterápiás Rendelés és Oktatás

A XXI. századi technológia és korszellem hatására a távterápiák egyre nagyobb térhódítását élhetjük át, a pandémia pedig egy újabb hatalmas lökést adott ezek fejlődésének. Kuriózumnak számító korábbi tapasztalatainkra támaszkodva vettük még inkább birtokba az online teret. Mindez vajon szakmánk adaptív fejlődéséről és megújulásáról szól vagy leegyszerűsítéséről, aminek során valami lényegi veszhet el analitikus identitásunkból, munkamódunkból? Lelkesedéssel és éles kritikákkal - Habib, Brainsky Argentieri és Mehler -  egyaránt találkozhatunk: megvalósítható-e az online térben „igazi, valódi” analízis, feltáró terápia? Elméleti szempontból áttekintve funkcionálisan egyenértékű lehet-e a távterápia és távanalízis a személyessel?
Távterápiában másképpen érzékeljük és reprezentáljuk a testi jelenlétet, a közelséget-távolságot, a terápiás teret. Virtuális valóságban sajátságos téri és idői paraméterek között vagyunk, amelyben a formálódó kapcsolat, kétszemélyes helyzet egy harmadik elemmel, a technológiával is kiegészül: nem külső valóság és nem belső valóság, amit egyes szerzők Winnicott átmeneti teréhez is hasonlítanak (Marzi, Fiorentini, 2018).
A megváltozott szetting, a virtuális tér hat személyiségünkre, klinikai tapasztalatainkra, elméleti bázisunkra, etikai meggyőződéseinkre, hogy mennyire érezzük magunkat továbbra is az analitikusok „törzséhez” tartozónak – vagyis szakmai identitásunk fő alkotóelemeire (Vigna Taglianti, 2015).
Műhelyem központi témája: képesek vagyunk-e analitikus identitásunkat és működésmódunkat fenntartani az online térben? Azaz szabad asszociációval, álmokkal, áttételi-viszontáttételi érzésekkel, tudattalan tartalmakkal elmélyülten dolgozni, cselekvés helyett reflektálni, működtetni a reverie-t, a negatív kapacitást és szimbolizációs funkciónkat, továbbá tartalmazni a regresszív állapotokkal járó szorongást.
A 30 perces elméleti bevezető után a műhely további részében a résztvevőkkel közösen folytatjuk a távterápiás tapasztalatok megbeszélését, és kísérletet teszünk ezek konceptualizálására.

Létszám: max. 80 fő

agnesszajcz@hotmail.com

 

 

KEREKASZTAL

Pető Katalin1, Borgos Anna2, Bókay Antal3, Gyimesi Júlia4
Kerekasztal-beszélgetés Erős Ferenc emlékére

1Kiképző pszichoanalitikus, pszichiáter; magánpraxis
2Pszichológus, PhD; Kognitív Idegtudományi és Pszichológiai Intézet
3Egyetemi tanár, Pécsi Tudományegyetem
4Pszichológus, habil., Pázmány Péter Katolikus Egyetem

Kerekasztalunkban (a részvevők – Borgos Anna, Bókay Antal, Gyimesi Júlia, moderátor Pető Katalin – valamennyien, bár különböző hangsúllyal, tanítványai, munkatársai, kollégái és barátai) arról beszélgetünk, mit jelentett számunkra az Erős Ferenccel való személyes, kollegiális és tudományos kapcsolat.
Gyimesi Júlia beszél arról, hogy milyen szerepe volt Erős Ferencnek az „elméleti pszichoanalízisnek” mint pszichológiai értelmező keretnek és iskolának a megalapozásában. Tanítványai ma kutatókként, oktatókként, gyakorló szakemberekként viszik tovább szemléletmódját, amely a pszichológia, a pszichoanalízis, a bölcsészet-, és társadalomtudományok legkülönbözőbb területein bizonyul gyümölcsözőnek.
Borgos Anna a bennünket különösen érdeklő pszichoanalízistörténeti-filológiai feltáró munkájának a jelentőségét, valamint társadalomkritikai szemléletét mutatja be.
Bókay Antal kiemeli, hogy Erős Ferenc saját életét és az általa megfigyelt, leírt sorsok, történelmi pillanatok sűrű sorát mindenütt az identitáskutatás jellemezte. Bármilyen irányba fordult, mindig a történelem személyest artikuláló formáival foglalkozott. Tette ezt Szágundelli önéletrajzán keresztül éppúgy, mint a freudo-marxizmus teóriájával, József Attila elméleteivel, vagy éppen a zsidó lét traumáinak feldolgozásával.

petokati@gmail.com

 

KÖNYVBEMUTATÓK

Arnold Winston, Richard N. Rosenthal, Laura Weiss Roberts: A szupportív pszichoterápia tankönyve (2. kiadás)
Bemutatja: Eszenyi Noémi és Kánya Tamás

A szupportív pszichoterápia tankönyve olyan időtálló tudással és gondosan előkészített esetrészletekkel ellátott kézikönyv, amely kiegészítő vizuális segédanyaggal áll a terapeuta rendelkezésére, és segíti őt abban, hogy a pszichoterápia során hogyan alakítsa ki a terápiás kapcsolatot, és találja meg a közös hangot pácienseivel. A szerzők, akik hosszú évtizedek óta gyakorolják és oktatják a pszichoterápiát, egyértelmű útmutatóval látják el azokat, akik a szupportív pszichoterápiát kívánják elsajátítani. Érintik többek között a pozitív terápiás szövetség kialakítását és fenntartását, a páciensek állapotfelmérését és esetkonceptualizációját, a reális terápiás célok kitűzésének módját, valamint azt is, hogy hogyan kell hatékonyan alkalmazni a szupportív terápiás intervenciókat. Az új, módosított második kiadás elénk tárja a szupportív pszichoterápia fogalmát és alapelveit, fókuszba állítva a terápiás szövetséget, mely a terápiás eredményesség legerősebb előrejelzője.
A szupportív pszichoterápia tankönyve gyakorlati tanácsokkal és életszerű példákkal látja el többek között a kezdő terapeutákat, szociális munkásokat és pszichiátriai ápolókat.
Kiadó: Oriold és Társai Könyvkiadó
ISBN 978-615-5981-32-6
265 oldal

Glenn O. Gabbard: A hosszú pszichodinamikus pszichoterápia (3. kiadás)
Bemutatja: Eszenyi Noémi és Kánya Tamás

A hosszú pszichodinamikus pszichoterápia tankönyve hálás hallgatóságra talált a mentális egészséggel foglalkozó szakemberek, pszichiáterek, pszichológusok, szociális munkások, tanácsadók és nővérek személyében azáltal, hogy világos instrukciókkal lát el arról, hogyan kezdjünk hozzá, hogyan gondolkodjunk a pszichodinamikus pszichoterápiáról. Ez az új kiadás folytatja a pszichodinamikus megközelítés alapfogalmainak bemutatását, és arra ösztönzi a pályakezdőket, hogy kifinomultan gondolkozzanak pácienseik komplexitásáról. Minden fejezet átdolgozásra került, hogy a területek fejlődése, illetve a dinamikus terápia gyakorlatában hasznos új adatok helyet kapjanak a kötetben. A terápiás témák életközelibbek a kísérő videóknak köszönhetően, amelyekkel ez a kiadás bővült. A kötet ellátja a tanulókat és rezidenseket a szöveget kiegészítő vizuális segédanyaggal a tapasztalt klinikusi munkát bemutató esettanulmányokon keresztül. Továbbá a képzések vezetői is hasznosnak fogják találni ezt a kiadást az oktatási programjaik szakmaiságának értékelésében.
Praktikus, gyakorlatias és klinikai részletekben gazdag. A hosszú pszichodinamikus pszichoterápia tankönyve világos útitervet nyújt az olvasó számára a jobb megértéshez, a tudás megszilárdításához és a pszichodinamikus szakismeret megszerzéséhez.
Kiadó: Oriold és Társai Könyvkiadó
ISBN 978-615-5981-17-3
240 oldal


Stephan Doering: Áttétel fókuszú pszichoterápia tankönyve
Bemutatja: Csáky-Pallavicini Krisztina

Stephan Doering pszichoanalitikus könyve igazi különlegesség: röviden, mégis nagyon világosan foglalja össze az Otto F. Kernberg által kidolgozott áttétel fókuszú pszichoterápia lényegét. Az igényes fejlődéslélektani alapozás, a sok kitűnő esetpélda és az áttétel–viszontáttétel szerepének bevilágító elemzése a TFP-vel most ismerkedő és a pszichodinamikus pszichoterápiában már jártas szakemberek számára egyaránt értéket nyújtanak. A gördülékeny stílus miatt könnyen befogadható és igazán szerethető, ugyanakkor igényes szakkönyvet tart kezében az olvasó.
Kiadó: Oriold és Társai Könyvkiadó
ISBN 978-615-5981-23-4-1
90 oldal

Anthony W. Bateman, Peter Fonagy: A mentalizáció alapú terápia kézikönyve
A könyvet a szerzők Gergely Györgynek ajánlják
Bemutatja: Kárpáti Tamás

Glenn O. Gabbard ajánlója: A mentalizáció tanulmányozása egészen rendkívüli jelentőséggel bír a mentális egészség területén. Bateman és Fonagy munkássága hatalmas előrelépést hozott e koncepció fejlődésében, és lám, ismét lenyűgöző munkát végeztek klasszikussá vált kézikönyvük átírásával, amely e műben elénk tárul. A pszichiátria, pszichoterápia és mentális egészségügy szakemberei számára mindenkori relevanciát képviselő klinikai és kutatási eredményeket felsorakoztatva járulnak hozzá gyakorlatukhoz. Ez a könyv egy „kötelező olvasmány” értékű műnek számít.
Kiadó: Oriold és Társai Könyvkiadó
ISBN  978-615-5981-15-9
600 oldal

 

Glen O. Gabbard: A nárcizmus sérelmei - Diagnosztikus dilemmák és kezelési stratégiák nárcisztikus betegeknél
Bemutatja: Bokor Judit

Sok tekintetben a nárcisztikus személyiségzavar ugyanakkora érdeklődést vonz, mint ami egykor a borderline személyiségzavart övezte. Mely közszereplők nárcisztikusok valójában? Diagnosztizálhatják őket a mentális szakemberek? Szükség van a nárcizmusra a sikerhez? A közösségi média és az okostelefonok olyan önmagukkal elfoglalt köldöknézegetők kultúráját hozták létre, akik képtelenek másokhoz kapcsolódni?
E kérdésekre nincs kimerítő válaszunk. Könyvünk fókuszában egyértelműen a nárcisztikus problémákkal küzdő páciensek klinikai megjelenése, valamint az áll, hogy a mentális egészségügyi szakemberek hogyan tudják megközelíteni őket. Így csupán egyetlen fejezetet szentelünk a nárcizmus új kultúrájának. Ezenkívül könyvünk nem átfogó kezelési útmutató, sokkal inkább a nárcisztikus szerveződésű páciensekkel folytatott klinikai munka során felmerülő gyakori dilemmák vizsgálatával és azokkal a stratégiákkal foglalkozik, melyek segítségével megbirkózhatunk e dilemmákkal a kezelés során.
E könyv olyan konkrét nárcisztikus szerveződésű páciensekkel folytatott többévnyi munkából érlelődött, akik egyik kategóriába sem illeszkedtek maradéktalanul. E munka ahhoz az egyre növekvő felismeréshez vezetett, hogy a nárcizmus valójában pleomorf, sokalakú, olyan sokfejű hidra, mely számos formában létezik. Munkánkra a nárcizmussal kapcsolatos kutatások eredményei is hatással voltak, melyeket igyekszünk egységesíteni klinikai tudásunkkal. Így megvizsgáljuk a kötődéselméletek, a nagy populációkon végzett kutatások és a pszichoterápiás vizsgálatok empirikus kutatási adatait. Az e témával kapcsolatos irodalom jelentős részében a klasszikus pszichoanalízis a választott kezelési módszer, azonban a páciensek nagy többsége számára e kezelési mód nem elérhető. Ezért, bár tárgyaljuk a pszichoanalízist mint kezelést, olyan pszichoterápiás stratégiákkal is foglalkozunk, melyek kevésbé intenzívek, mint az analízis, de szintén hasznosak. Végül körvonalazzuk a nárcisztikus páciensek kezelésének általános stratégiáit, köztük az áttétel és a viszontáttétel felhasználását, melyek valamennyi kezelési elrendezésben alkalmazhatók, legyen az farmakoterápiás, részleges kórházi vagy bennfekvő kezelés.
ISBN 978-615-5981-16-6
182 oldal

 

15 ÉVES A LÉLEKELEMZÉS

Kedves Konferencia-látogató!

Elérhető, olvasható, megvásárolható és előfizethető a Lélekelemzés.
A Lélekelemzés standján a 2021-es év két friss száma mellett a korábbi évek kötetei között is böngészhet. A tavaszi tematikus számban Wilfred Bion életét, elméleti és terápiás munkásságát jártuk körül több oldalról is. Eredeti tanulmányok, fordítások mellett a szakma számos képviselőjének Bionhoz fűződő viszonyáról, munkásságára való hatásáról is olvashat. A legfrissebb, őszi szám jubileumi különszám. Számos izgalmas visszaemlékezés, múltra való reflexió, hozzászólás és interjú segíti majd a múltidézést és a közös ünneplést. Középpontjában az elmúlt 15 év áll.
Amennyiben elnyerték tetszését az itt található kötetek, és nem szeretne lemaradni a 2022-es év izgalmas számairól sem, természetesen lehetősége van arra is, hogy előfizessen a Lélekelemzésre a Magyar Pszichoanalitikus Egyesület honlapján:
https://psychoanalysis.hu/lelekelemzes. Ugyanitt egyedi köteteket is rendelhet.
A papír alapú előfizetéshez mostantól az online verzió ajándék! Egy éven keresztül, korlátlan mennyiségben férhet hozzá a Lélekelemzés elmúlt másfél évtizedének minden kötetéhez, melyekben könnyedén kereshet kulcsszavak, szerzők, címek, évfolyamok szerint.
Szeretnénk felhívni a figyelmét a Lélekelemzés egyre nagyobb látogatottsággal működő Facebook-oldalára ahol folyamatosan megújuló hírekkel, friss tartalmakkal szeretnénk minél szélesebb körben elérni a pszichoanalízis elmélete és gyakorlata iránt érdeklődő tágabb közönséget.
Látogassa meg standunkat, vegye kézbe a köteteket, válogasson az izgalmasabbnál-izgalmasabb tartalmak között!

Reméljük hamarosan olvasóink között köszönthetjük!

 

Programbizottság:
Csigó Katalin (elnök)
Gyomlai Éva
Sinkovics Andrea

Szervezőbizottság:
Cseh Júlia
Czikora Dávid
Droppa Szilvia
Linzenbold Ildikó (elnök)

Regisztráció:
Szabó Annamária

www.psychoanalysis.hu    info@psychoanalysis.hu    www.facebook.com/mpekonferencia